Ugrás a fő tartalomra

Richelle Mead: Örök Kötelék

Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta.

Úgy általában az egészről: Rose Hathaway végre elérkezett a várva várt érettségihez, ám mégis hogy okozhatna ez nehézséget, ha már annyi mindent túlélt a való világban? Hogy ne legyen egyszerű a helyzete, nem csak azon kell aggódnia, hogy vajon, ki mellett kap munkát, ha esetleg nem Lissa mellett, de ott van még régi élőholt vámpír, azaz striga szerelme is, Dmitrij, aki nem éppen szerelmével üldözi a lányt, hanem az életére akar törni.

Bár Rose már úgy tűnik tovább lépett Adriannel, mégis meg akarja próbálni, hogy megmentse volt szerelme és mentora lelkét, talán van egy mód, ahogy visszaváltoztathatnák a strigákat, de persze ehhez egy szigorúan őrzött börtönbe kéne betörnie. Senki nem állította, hogy Rose élete könnyű lenne.

Azt kell, hogy mondjam, hogy Mead ismét hozta a formáját és az érzelmesebb, kicsit nyugodtabb átvezető negyedik rész után ismét egy pörgős, cselekménydús kötetet kaptunk, aminek örültem. Az eleje, főleg az érettségi résszel, lehet, hogy lassúnak tűnhet, de utána akad három nagyobb cselekményszálunk is, amitől tényleg olvastatja magát a kötet.

Minden eddigi apró szál értelmet nyer, és azért belátjuk, hogy nem csak egy kötet/egy történetre dolgozott Mead. Bár ebben a kötetben inkább csak minden szál összefutott, hogy egy igazán izgalmas hatodik és egyben befejező részt nyújtson nekünk. Habár vannak itt vámpírölő jelenetek, és drámai halálok, mégis valahogy Mead megtartotta azt a hangulatot, ahol Rose (és hasonszőrű humorral megáldott karakterei) egy-egy beszólásával fel tud minket deríteni, mégis egy kicsit szívfacsaró ellentétben áll az első két kötettel (a második kötetnek csak a vidámabb részére gondolok.) Rájön Rose is, és mi is látjuk, hogy mennyit fejlődött a karaktere, és most először mondanám azt, hogy a változás még Lissán is látszott, most először éreztem, hogy tényleg felér Rose hűségéhez. (És most először nem idegesített a Dragomir hercegnő.)

A történetben leginkább most a barátságot vettem észre, ezt tudnám kiemelni, hogy Mead több szereplőpárossal is megmutatja, hogy mire vagyunk képesek olyanokért, akiket szeretünk és nem csak feltétlen a romantikus értelemben. Ha már romantika. Eddig teljesen Adrian párti voltam, de mivel úgy kezdődik a regény, hogy már X ideje járnak Rose-zal, engem nem tudott meggyőzni Mead. Sőt az egész romantikus szálat nem sikerült átéreznem, Rose tépelődése valamiért nem jött át, és nem tudom, hogy ez a saját beállítottságom miatt (eleve nem bírtam Dmitrijt), vagy valami tényleg sántítana a könyvben.

Mindenesetre az, hogy tudtam előre, mi fog történni, az, hogy a szerelmi szál nem kötött le cseppet sem vont le a könyv értékéből és ugyanúgy helytáll az Örök Kötelék, mint bármelyik másik Vámpírakadémia része. Persze voltak olyan dolgok, amik nem igazán nekem valók (pl. a hogyan változtatunk vissza strigát), de ez egyáltalán nem rontott az olvasási élményen, és csak úgy faltam a könyvet. Hiába ifjúsági fantasy vámpírokkal, valahogy mégis több, hiszen nem csak egyszerű romantikus történet, és talán csak most az ötödik részben tudatosult bennem, hogy mennyire összetett is a cselekmény. Várom már a hatodik részt, és biztos a kezembe kerül az új sorozata, ami ugyanebben az univerzumban játszódik.

Kedvenc karakter: Christian, Adrian

Ami kifejezetten tetszett: hogy végre összefutnak a szálak

Ami nem tetszett: a romantika része

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2011. március 24.

Oldalszám: 347 oldal















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik