Sarah Blakley-Cartwright & David Leslie Johnson: Red Riding Hood (A lány és a farkas)

Hogy akadtam rá: Van a film, amit meg akarok nézni. Van belőle a könyv, amit el akartam olvasni.

Úgy általában az egészről: Valerie mindig is más volt, mint a többiek Daggorhornban, a kis faluban, ahol lakik. A nővére kedves, gyengéd, szép, ő pedig az örök álmodozó és lázadó. Ám már 6 éves korában megváltozik az egész élete, mikor is szembetalálja magát a Farkassal, ami a népét riogatja. Minden teliholdkor állatot kell áldozniuk a rejtélyes Farkasnak, különben belőlük lakmározna a vadállat. Ám Valerie-t, nővérét és három barátnőjüket a fiúk is lekötik, hiszen főhősünkön kívül mindenki szerelmes a falu leghelyesebb és leggazdagabb fiújába, Henry Lazarba, ám mivel Valerie inkább a veszélyt kedveli, a száműzött, sötét hajú, igen jóképű Petert.

A fogalmazás igen jó, ezt meg kell hagyni. Nem mondom, hogy szépirodalmi, de becsapja az embert, mert elég élvezhető az írásmód. Viszont a többi, nem. Az első fejezet még egész élvezhető, mintegy 10 évvel az egész történet előtt játszódik. Ez mind rendben is volna. Viszont mivel film alapján készült, ezért több nézőpontos a könyv, csak van, amikor a mi friss diplomás írónk (amit ki is emelnek) nem jelzi, hogy nézőpontot vált. Tegyük hozzá, hogy öt lány van egyszerre a színen, és mindannyiuk agyába belekukkantunk, akár egy bekezdésen belül. Iszonyatosan összezavaró. Megint máskor nem lehet tudni, ki hol áll, hogy most lovon van, vagy amellett, ki mondja melyik szöveget.

Aztán jön az, hogy mivel filmből készült, nem adnak a szereplőknek nevet. Rendben, hogy a gazdag családnak van csak teljes neve, de a többiek? Ha Valerie abban a faluban nőtt fel, nem azt mondja, hogy "a hentes," "a festékgyártó" és a többi. Egyszerűen még azoknak, akiket ISMER a főhős, annak se adtak nevet. Megint máskor keveri az információkat az írónő, a szereplők olyat tudnak, amit senki nem mondott el nekik és ott se voltak. Egyszerűen már ő sem tudja, kinek a fejében van, mikor ír.

Ugyanilyen értelmetlenségek teszik teljesen élvezhetetlenné a könyvet. Az egész történet két nap alatt játszódik le mégis eljutunk odáig, hogy a meleg, őszi szüreti napból, térdig érő hó lesz. Plusz jégeső is van... Majd jön az, hogy a főhős tudja, hogy a nővére szerelmes Henrybe, pár fejezettel később megint leesik neki.

Ami még sokat ront az egészen az, hogy nem korhű. Ha behatárolja, hogy még a nagy amerikai felfedezések előtt játszódik, és a középkorban, akkor angliai kis faluban ne emlegessen nekem kávét meg görögdinnyét, meg párnákat a kocsmában. (Ami vicces, mert elvileg két kocsma is van, egy faluban? Bár lehet, de mindig egyes számot használ, csak útközben vált tulajdonost a dolog.) Oké, hogy a lányok nyíltan mindenáron szexualizálni akarnak, de nem hiszem, hogy abban a korban ez ennyire megengedett lett volna, ennyire elnézik, ha nyilvánosan csinálják. Másfelől, mikor mennek "bulizni" a lányok, viccelődnek, hogy Lucie, a főhős nővére, az összes ruháját elhozta, csakhogy tudjon válogatni. MIKOR KIEMELIK, HOGY SZEGÉNY CSALÁD! Azok örültek, ha van két ruhájuk, nem hogy egy egész szekrénnyi. És akkor a vaselefántról nem is akarok egy szót se ejteni, sőt a pap ezüstkarmairól sem.

Vannak még értelmetlenségek, például tudják, hogy vérfarkassal állnak szemben, de semmit nem tudnak a hátterében meghúzódó dolgokról. (Mivel lehet megölni, stb. SŐT AZT SEM TUDJÁK, HOGY EMBERBŐL LESZ A FARKASEMBER!!!)

A nagy finálé csatajelenetben a főhős csak áll és semmit sem csinál, mégsem esik baja. Sőt, ez mindig igaz rá. Bámészkodik, nem értem miért, hiszen van más szempontunk is, de a haja szála se görbül. A főszereplő pedig önmagában is egy idegesítő folt. Folyamatosan próbálja kitalálni ki a farkas, az összes létező szerettét meggyanúsítja, majd rájön, hogy ha Peter lenne az, akkor nem zavarná. Aztán mégis zavarná, de nem zavarná, jajj de mégis...

A vicces dolog az egészben, hogy romantikus filmnek/könyvnek adják és az nincs benne. Két nap alatt játszódik le. A fülszövegben lelövik az összes poént, hogy Henryhez jegyzik el Valerie-t, hát köztük nincs nagy szerelem, maximum Henry van beleesve Valerie-be, de azért megjegyzi egyszer a főhősnő, hogy talán elszökhetnek és élhetnek poligáman vidáman... Persze. Petert pedig hat éves korában látta utoljára, de ahogy beteszi a lábát a faluba, egyből azt mondja "jegyezzük el egymást, és éljük életünk végéig együtt." Ha még egy könyvben előhozzák ezt az oltári nagy sületlenséget, nem tudom, mit csinálok. Nem hiszem, hogy pont 6 és 16 éves korban lejátszódó változás után egyből felismerné, azt meg megint kétlem, hogy 6 éves korában, mert egy napot a hordóban töltöttek annyira szerelmesek lettek egymásba, hogy csak na.

A történet összességében unalmas, az a cselekmény, ami a fülszövegben van, semmi több, és ezért sajnálom, hogy mindent lelőttek benne, így élvezhetetlen, hiszen vagy a 120. oldalon hal meg csak az a lány, akit annyira emlegetnek. A szereplők olyan papírmasék, hogy még jobb kidolgozása van az Éjszaka Házának vagy a Vámpírnaplóknak is, és szerintem ez eleget elárul.

A vicc még, hogy a könyv nincs befejezve, az utolsó fejezet nélkül adták ki, mert a film előtt jelent meg. Később lehetett netről letölteni. Ha nem vesszük bele az utolsó fejezetet, akkor semmi nincs megmagyarázva és ki se derül, ki a Farkas, pedig csak ez hajtja az embert. (Megjegyezem, azért a felénél rájöttem, hogy ki az.) Az utolsó, ki nem adott fejezet a legjobb, remélem, hogy magyar kiadásba belekerül, mert anélkül iszonyatos lenne. De így se nagy befejezése van a könyvnek. A világ felépítése (ami gyakorlatilag nincs is) sem tudott semmit dobni ezen a könyvön. Nem az a baj, hogy forgatókönyvből lett, alapjaiban a film ötletével is van a hiba.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: az egész

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Poppy

Kiadás dátuma: 2011. január 25.

Oldalszám: 352 oldal