Cassandra Clare: City of Fallen Angels - Bukott Angyalok Városa

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare fanatikus vagyok a fanficjei óta.

Úgy általában az egészről: Hat hét telt el a Végzet Háborúja, az epikus csata óta, ami az Üvegvárosban lezajlott. Mindenki éli az életét: Clary Árnyvadásznak tanul Jace segítségével, Magnus és Alec romantikus vakáción vannak, Simon pedig Maiával és Isabelle-lel is randizik. Minden szép és jó. Vagy mégsem? Jocelyn Jace ellen van, hiszen rossz emlékeket idéz benne, hogy Valentine nevelte fel a fiút. De ha ez nem lenne elég, Jace valamiért furcsán viselkedik Claryvel, mondhatjuk úgy, hogy távolságtartó lesz, és senki nem tudja miért. Simon pedig a vámpírságával küzd, hiszen szembe kell néznie nemcsak az öröklét rideg gondolatával, de azzal is, hogy bizony Káin bélyegét viseli a homlokán, és olyan ereje van, amit sokan szeretnének maguk mellett tudni, köztük a már említett, ősi vámpír, Camille Belcourt is.

Nos, öt pontos a könyv ezt nem tagadom, de… De a történet nemcsak, hogy egyszerű, kilométerekről lehet tudni, ki a főgonosz, hiszen mondták, hogy az előző kötetekben szerepelt, és ha ez nem is, az az egy-két nyom biztosan segít, amit Clare úgy tesz elénk, hogy kiböki a szemünket. Ezzel nem is lenne gond, de a történet nagyon lassan mozog, a gyilkosságok, amit említenek a fülszövegben, hogy valaki az Árnyvadászokat öli úgy, hogy Alvilági munkának akarja láttatni, nos, fel sem veszi a Klávé, hogy tényleg Alvilágiak csinálnák, sőt, nem is foglalkoznak az egész könyvben szinte az egésszel.

A fele történet Simonnal foglalkozik és a vámpírságával, és hogy két lánnyal is egyszerre randizik, azaz megcsalja mindkettőt. Az Isabelle és a Maia rajongók örülhetnek, mert a két lány erőteljesen jelen van a kötetben, és megtudhatunk még többet a múltjukról. Ha nem vesszük figyelembe, hogy Simon egy átlag bunkó pasi, mert megcsalja a barátnőjét, akkor talán együtt tudunk vele érezni, ahogyan a vámpírsággal küzd, hiszen vérszomja van és nem akar ölni, és be kell látnia, hogy Magnuson kívül a többiek előbb-utóbb meghalnak, és egyedül fog maradni.

A másik fele a történetnek a híres Jace/Clary szál, ami mozgatja előre azt a kis történetet, ami van, mivel Clary miatt alakul ki minden. Egyetlen döntésének következményét követi végig a könyv. Cassandra Clare felrakta a hírhedt Dirty Sexy Alley Scene-t, ahol Jace és Clary vizesen egymásnak esnek egy fal mellett, nos ez kb. az egyetlen romantikus dolog benne. A Jace/Clary rajongók kifejezetten nem fognak örülni a rész tartalmának. Engem ez annyira nem zavart.

A harmadik szál, ami nagyon-nagyon mikroszkopikusan kicsi, az a Magnus/Alec. Eddig nem nagyon figyeltem rájuk, nem volt velük semmi bajom, de nem érintett meg. Most ez viszont megváltozott. Clare mintha igazán az ő romantikájukra figyelt volna, a többiek ehhez képest semmi. Egyszerűen megszakad a szívem Magnusért és Alecért…

Tehát kipipáltuk a szerelmi részt, és a nagy új gonoszt. Mit is mondott még a reklám? ÁRULÁS! Nos ezt írták „Kit csábít el a sötétség?” Ez nem csábítás… a nézőpont váltások miatt tudunk mindent, semmi nem marad előttünk rejtély, ezért nagyon hamar rájövünk, hogy itt nincs semmiféle „csábítás,” inkább „fogták, fejbe verték egy fadarabbal, és elrángatták a sötét oldalra.”
A karakterek kidolgozottsága marad, bár nekem már Clary idegesítő volt, pedig eddig sosem. Nyavalyog egy ideig, hogy Jace-hez ő nem ér fel, hogy most akkor szeretik vagy sem. Egyik pillanatban teljesen tudja, hogy Jace szereti, ez a legegyértelműbb, majd mégsem… És hogy senki nem hibáztatja semmiért, (csak Luke egy kicsit), az igazán felidegesített. Nem szent Clary.
Van két beígért új szereplőnk: Maureen és Kyle. Maureen nem olyan idegesítő, mint a videó reklámban, és aranyos kis üde folt. Kyle pedig hozzávetődik a Simon és Jace közötti homoszexuális poénokhoz, és igen jó kis slash hármas alakul ki. Egyedül az ő viccelődésük tudta elvonni a figyelmem a könyv gyengeségeiről.

És nem csak a történetvezetésben vannak hibák, vannak olyan dolgok, amik ködösek, sejtem, hogy valamit majd megmagyaráz Cassandra Clare, de van, amit nem hiszem, hogy megfog. Például egy nagy démonnal szemben állnak, nagyon naggyal, milyen kard van Jace-nél VÉLETLENÜL? Mihály… Nem valami kis alsóbb rendű szeráfpenge, dehogy… Ezt nem értettem, és remélem, hogy meglesz magyarázva. Ugyanakkor Clarynek is volt egy olyan mozdulata a végső csatában, ami számomra lehetetlen, és hihetetlen és nem, semmi köze Clary erejéhez… Egyszerűen nevetségesen egyszerű és kivitelezhetetlen volt az ő helyzetében. ÉS MÉGIS HOPSZ MEGTETTE! A legvégén van egy olyan dolog, amit Jace sem ért, hogyan történt, erre gondolom, hogy meglesz magyarázva, ezt elfogadom.

Miért érdemli meg az öt pontot mégis? Mert a vége… a vége iszonyatosan nagy függővég és brutálisan jó. És mert az egész történet egy kicsit sötét hangulatú, önmarcangolós téma. Vannak itt hibák bőven, többet vártam ettől a kötettől, de ha azt vesszük, hogy egy trilógia kezdő darabja, nagyobb történettel, és kellett egy bevezető rész, akkor el tudom fogadni. Volt, ami kárpótoljon a lassú történetvezetésért.

UDATE: Időközben, javítottam, és nem kap öt pontot, mert nem.

Kedvenc karakter: a főgonosz, Sebastian, Kyle talán

Ami kifejezetten tetszett: a vége, hogy szenvednek azok, akiket utálok :D

Ami nem tetszett: a lassú történetvezetés, a pici bakik vagy még magyarázatlan dolgok

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Margaret K. McElderry

Kiadás dátuma: 2011. április 5.

Oldalszám: 432 oldal