Ugrás a fő tartalomra

Ally Condie: Matched (Egymáshoz rendelve)

Hogy akadtam rá: Csak úgy mazsoláztam angol könyvek között és beleszerettem a borítójába.

Várható magyar megjelenés: 2011. október - Ciceró

Úgy általában az egészről: A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és ennek a helyén létrejött a Társadalom, akik a tökéletes életre törekednek, mindent megadva a polgároknak. Nincsenek betegségek, nincs éhezés, nincs bűnözés. Helyette van egyforma ruha, csak tápláló étel, amit mindenkinek külön kiszámolnak odafent, hogy hány kalóriát tartalmazhat. A kultúra, hogy ne legyen túl bonyolult, csak száz versből, száz történetből, száz festményből és száz dalból áll, hiszen ki tudná minden értékelni, ha több lenne? A környezet is "idomított," nincsenek gazok, vadnövények, ami nem hasznos, vagy nem egyformán nő, attól a Társadalom megszabadul.

A Társadalom dönt mindenről, mi a munkád, kit szeretsz és mikor halsz meg. Mindenkit csak egy valamiben képeznek ki, miért kéne bárkinek is több mindenhez értenie? És általában 17 éves korban már mindenki megkapja a végső munkáját, 80 évesen pedig mindenki meghal.

A tökéletes genetika és a normális boldog családi élet biztosítása érdekében a Társadalom garantálja, hogy mindenkinek megtalálja a tökéletes Párját. Mint mindenki, főszereplőnk Cassia is alig várja, hogy 17. születésnapján elhívják a Párválasztó Bankettre, ahol megtudja, hogy az elkövetkezendő 5 évben kivel kell randiznia, kibe kell beszeretnie, és kivel kell ezek után összeházasodnia. És megtörténik a szinte csodának számító dolog: Cassiának egy ismerőse a Párja, mindenki megdöbben, de főszereplőnk örül, hiszen a legjobb barátja, a helyes, szőke Xander lett élete Párja. Ám mikor hazamegy, és megnézné az adatokat, amit a jövendőbeli férjéről kapott, megdöbbenve tapasztalja, hogy nem Xander van ott, hanem egy másik fiú. Mi történt? Két Párja lenne? De hiszen a Társadalom sosem hibázik, nem igaz?

Nos kezdjük azzal, hogy nagyon nagy izgalmas cselekmény itt nincs. Ez nem olyan, mint az Éhezők Viadala, hogy véres-háborús kegyetlen, de mégis magával ragad, ahogy felvázolja ezt a disztópiás világot. Ally Condie teljes részletességgel, és nem unalmasan, mutatja be a Társadalmat és a szabályait, és mindenre rácsodálkozik az olvasó vagy éppen elborzad. Mint minden disztópiás regény, ez is társadalom kritika. De más témákat is feszeget. Feldolgozza a halált, hiszen hiába 80. születésnapján elvárható, hogy mindenki meghaljon, de vajon tényleg fair ez? Másfelől ott van, hogy mi mindenről mondanánk le csak a tökéletesség kedvéért? Hiszen a regényben lévő szereplőknek mindenük megvan, nem kínozzák, nem éheztetik őket, nem betegek, szabadidejük is van (bár betáblázott), mégis valami hiányzik, az pedig a szabad akarat, a döntés lehetősége. De vajon hiányolnánk ezt? Pont ezért másabb, mint az Éhezők Viadala, ahol Katnissnak könnyű fellázadnia, hiszen éheztetik őket, büntetik őket, de itt, ahol látszólag minden tökéletes? Ugyan ki merne fellázadni? Úgy gondolom, hogy ebben rejlik a könyv varázsa, hogy ilyen rafináltan megoldott hazugságok hálóján átlátni, mennyire is nehéz. (Ezt akár átvetíthetjük másra is az életünkben.)

Cassia gyenge karakterként kezdi. Hiszen hisz abban, hogy a Társadalom tökéletes, a Társadalom sosem téved, a Társadalom jót akar, de szép lassan rájön, hogy ez mégsem igaz, amikor megismerkedik Ky-jal, aki a másik, véletlen Párja lett volna. Bár minden karakter tanul egymástól, Cassia fejében ülünk és őt látjuk a legjobban fejlődni. Hogyan lesz egy vakon hívő lányból az, aki hisz a változásban? És vajon mennyit ér egy ember boldogsága (ezen Cassia is töpreng), lenne-e joga rá, hogy fellázadjon a rendszer ellen, csak mert ő nem boldog, de mindenki más igen?

Minden karakter szép és egész a könyvben, bár Cassia lány barátnőit ritkán látjuk, de nincs is nagy szerepük. Minden karakternek vannak hibái, gyengeségei, de erősségei is. Meglepetten tapasztaltam, hogy végre a felnőtt karaktereket is a szívembe tudom zárni, ugyanis Cassia szülei nemcsak háttérbábuk, igenis nekik is megvan a maguk gondja a Társadalommal.

A szerelmi háromszög szép és jó, bár eléggé látszik, hogy kit fog választani Cassia, mégis mindkét fiú karakter szerethető és reális. És megnyugtatásként mondom nem rózsaszín cukros, és bár a szerelem lenne a főszál, hiszen amiatt kezd el kételkedni Cassia a Társadalomban, mégsem nyálas, és mégsem éreztem annyira előtérben.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek nem feltétlen kell robbanás, meg vér, meg akció, sem "szeretlek," "nem, én jobban" mondatok. Kicsit komor, kicsit elgondolkodtató, de mindenképpen kikapcsoló első regény ez egy trilógiából. Az utolsó 20 oldalon vannak nagyobb csavarok, és a vége nyitott, természetesen, utal arra, hogy jóval izgalmasabb 2. és 3. rész elé nézünk. Gratulálni tudok csak Ally Condie-nak, amiért ilyen gyorsan meg tudott magának venni, messze még november 1-e, amikor megjelenik a 2. rész.

Kedvenc karakter: Cassia, Ky

Ami kifejezetten tetszett: a világ leírása

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Megjegyzések

  1. Szia!

    Gondoltam, megosztom veled!

    http://www.cicerokonyvstudio.hu/Elokeszuletben/?Konyv=Matched_Egymashoz_rendelve

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszönöm szépen az infót. :) De jó, megtartották a borítót, és milyen jó címe is lett.

    VálaszTörlés
  3. Én most fejeztem be, és egyszerűen imádom...

    VálaszTörlés
  4. Szia Gigi!
    A borítók sokszor nálam is döntő fontosságúak, már abban a kérdésben, hogy megvegyem-e vagy nem. Ebbe a borítóba én is teljesen belehabarodtam, mert lenyűgöző, és számomra tényleg árasztja magából a jövőt, kár hogy a történet nem éri el a színvonalat. Vannak benne jó elgondolások, kifejezetten újított, hogy korlátozzák a művészeteket, de… Ezt az ötletet ennél precízebben is kidolgozhatta volna. Különösen bökte a csőrömet, ami általában mindig felpiszkál, hogy ahelyett, hogy nevet adna neki, simán nagybetűvel írja… És ezt még el is viseltem volna, ha kicsit kreatívabb Ally Condie, de valójában semmilyen ötletét, részletét nem fejti ki, mintha nem is töprengett volna rajta.
    A történetet viszont kedveltem, Cassiát is, mert érezhető benne az erő, csak éppen tényleg nincs miért lázadnia. Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a döntéseivel, de könnyed YA, és talán ennyiről is kell szólnia. A fiúk terén viszont nem alakított nagyot. Apukája és öccse még csak-csak, de Xander és Ky… Én többet akartam volna belőlük látni, de a könyvet IMÁDOM. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá:   Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől. Úgy általában az egészről:   Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál. Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt látni, hog