Hogy akadtam rá: Nézelődtem a Könyvmolyképző honlapján, és örömmel tapasztaltam, hogy magyar kezdő írókat is felkarolnak. Eldöntöttem, hogy végigrágom magam a magyar kupacon, és Benina története állt a legközelebb hozzám.
Úgy általában az egészről: Főhősünk, Claire boszorkány, méghozzá az Utolsók egyike, vagyis tisztavérű, akikből már alig él a világban. És ez persze veszélyes rá és a környezetére nézve is. Mivel a szülei meghaltak, a nagybátyjánál lakik, emberek között és akként is nő fel. Természetesen főhősünkre vadásznak, méghozzá az úgynevezett Zsoldosok, akik miatt elveszítette régi mentorát és egyik legjobb barátját, Gideont. Claire-nek ideje lenne elfogadnia magát, mint hatalmas boszorkányt. Persze inkább köti az ebet a karóhoz, és sokkal inkább lenne egyszerűen átlagember, mintsem különleges teremtés, elmenne az iskolabálba, leérettségizne… Ám Claire új mentort kap, akit minden szándéka ellenére is kénytelen elfogadni, mivel Gideon varázslattal rásegített egy kicsit a dolgokra. Csakhogy két új titokzatos diák megjelenése felkavarja az eseményeket a suliban.
A könyv már az elejével megvett magának, magával ragadott és onnan nem volt megállás. Hiába is akartam volna letenni, nem lehetett. Benina ért a szavakhoz, ez nem vitás. Mindent annyira át lehet élni, olvasás közben mindent magunk előtt látunk. Egyszerűen csodálatos. És ez nem csak a cselekményekre és a tájleírásokra vonatkozik, hanem az érzelmekre is, ami még inkább dicsérendő. Például a személyes kedvenc témámat, a gyász hatását, feldolgozását mutatja be az elején, és már itt meglágyította a szívemet a történet. Éreztem, hogy valami nagyon jó könyv került a kezeim közé.
Izgalomban sincs hiány, az események mindvégig pörögnek, és ha nem éppen a romantika, akkor az akció köti le a figyelmünket. Ritkán találkoztam ennyire pontosan időzítő íróval, aki ilyen jól tudja, mikor hol kell váltani, hogy egy jelenet ne legyen túl hamar, vagy ne érezzük úgy, hogy kihagyott valamit, hanem elégedetten kövessük őt tovább. Leginkább ezt az írói stílust Kelley Armstronghoz tudnám hasonlítani, és akik ismernek engem, tudják, hogy ő az egyik kedvenc íróm. A rejtélyek, avagy a kirakós darabkái is fokozatosan kerülnek elénk, semmit nem tudunk előbb meg, mint a karakterek, és élvezetes így olvasni. Ismét csak kiemelném, ehhez érzék kell, nagyon sok írónő (köztük külföldi bestseller írók is) ezt szokták elrontani.
A fantázia szülte világot benina szépen kidolgozta, sehol nem találtam egyetlen logikailag hiányzó láncszemet sem.
Jöjjenek a karakterek, ami szintén mindig kritikus pontja egy történetnek. Itt egy rossz szót sem lehet mondani, senkire sem. Pedig valljuk be, mindenhol szoktak lenni sablonos, vagy csak papírmasé karakterek, de itt egyszerűen mindenki teljes, kerek és imádnivaló. (A gonoszok a gonoszságuk miatt, a jók meg a jóságuk miatt.) Mindenkinek megvan a motivációja és őszintén, életemben először nem tudtam kedvenc karaktert választani, az egész szereplőgárdát egyszerűen imádtam. Mivel a történet E/1-ben olvasható, ezért a főszereplő jelleme még inkább fontos, és itt kifejezetten élvezetes Claire szemszögéből követni az eseményeket. Akkor essen szó a főhős pasiról is, avagy Kellan Blackről. Muszáj vagyok karakterként őt kiemelni, nem elég, hogy az a tipikus „fekete folt,” akiért én egyből rajongani tudok, de leginkább két kedvenc fiúkarakteremre hasonlít, olyan, mintha benina fogta volna Sebastian Verlacot (Végzet Ereklyéi) és Derek Souzát (Darkest Powers), és egy tökéletes egyvelegbe keverte volna őket. Röviden: Kellant csak szeretni lehet.
A Boszorka Fénye megérdemli az öt pontot, talán még a hatot is. Egyből elvarázsolt, és nem engedett el, amíg végig nem olvastam. Méltó versenytársa a külföldi alkotásoknak, sőt, magasabban jobb, mint a legtöbb angol bestseller. Külön piros pontot érdemel a párhuzamos valóság megemlítéséért, a kis herceg idézetekért, és ugyan már ki ne szeretne egy olyan könyvet, ahol élő kígyószerű ostorok vannak.
Kedvenc karakter: Mindenki. :D
Ami kifejezetten tetszett: Hogy mennyire logikus felépítésű az egész, teljesen magával ragadott
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
A Bíborhajú facebook oldalán láttam, hogy kitették ajánlóba a kritikád, és én kíváncsi is voltam rá, hogy mit írsz majd Benina boszorkányos könyvéről. Tudom, hogy te nem rejted véka alá a véleményed és erősen kritikus vagy, ezért nagyon örülök, hogy megfogott téged a történet. Megveszem majd magamnak mindenképp.
VálaszTörlésKatka
Nagyon várom már, hogy a boltokba kerüljön a könyv. Egy ilyen ajánló után nagyon kíváncsi lettem. Biztos vagyok benne, hogy ebben a könyvben nem csalódok. :)
VálaszTörlésDóri
Most nézegettem ezt a könyvet és erősen gondolkoztam megvegyem-e. De láttam a kritikád és mivel az ízlésünk általában egyezik megveszem. ^^
VálaszTörlésAzért nem válaszoltam eddig a kommentekre, mert igazán nem is tudok mit hozzátenni. :) Egyszerűen imádom a könyvet! :D És örülök, ha bárkit rá tudok venni, hogy ő is olvassa el!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésÉn még csak az elejét olvastam, ami fönn van neten (elvből nem veszek könyvet, csak tankönyveket, azt is ritkán) de mindenképp el akarom olvasni, úgyhogy várom mikor lesz meg erre mifelénk a könyvtárban (húgom azt mondta, amit nem méltatnak arra, hogy könyvtárba kerüljön, azzal nem foglalkozunk, remélem itt csak idő kérdése, és beszerzik).
Az a baj, hogy az első 100 oldal engem nem győzött meg. Ok, nem rossz, de az E/1. nálam eleve -1 ponttal indul, és a stílus nem igazán tetszik. Itt-ott olyasmit láttam benne amit eddig fanficekben, és van benne pár apró, hát, hogy is mondjam... szándékosnak tűnő logikátlanság, ami színesíteni akarja a történetet, de inkább életszerűtlenebbé teszi.
Ezzel nem általánosítani akarok, és senkit sem áll szándékomban megbántani, csak szerettem volna valakivel megosztani a véleményemet, remélem nem bánod.
ChMax voltam.
Szia!
VálaszTörlésUgyan, nyugodtan leírhatod a véleményedet, őszintén megvallva én nem vettem észre, amiket te mondtál. De ez is ízlések és pofonok kérdése, úgy látszik engem túlságosan lekötött, hogy felfigyeljek rá.
Amúgy fura, hogy azt mondod, hogy nem tetszik a stílus (tudom, ismét ízlés kérdése), nekem pont az tetszett nagyon. :)
Én élveztem az olvasását. Igazi mese volt, és nem hiszem, hogy ennél többet kéne várni tőle. Külön jó pont, hogy a főszereplők nem annyira idegesítőek. Első könyves írótól igazán szép teljesítmény.
VálaszTörlésÉvi
Lesz második része és igazából ez egy triológia része és neten már le lehet tölteni az első fejezetét
VálaszTörlés