Ugrás a fő tartalomra

Suzanne Collins: Futótűz

Hogy akadtam rá: Már régóta az elolvasandó könyvek között hevert, amikor még angol volt. Aztán hopp, mire észbe kaptam, kiadta az Agave.

Úgy általában az egészről: Peeta és Katniss túlélték az Éhezők Viadalát, élhetnének örökre békében, hiszen a nyerteseknek ez jár. Ám Katnissnek hamar rá kell jönnie, hogy a Győzelmi Körúton ismét a kamerák elé kerül, és hogy a tetteinek akadnak súlyos következményei is, ugyanis a Kapitólium dühös és bosszút akar.

Valahogy úgy éreztem, hogy az Éhezők Viadala, az első rész az egész Viadal körül forgott, és magával is sodort a történet, mégsem tudtam volna akkor elképzelni, hogy ez miért trilógia, mit kell még ehhez hozzátenni. Megkapjuk rá a választ, hiszen láthatjuk, hogy mit okozott Katniss tette, hogy kiharcolta, hogy ketten maradjanak életben, amire még nem volt példa, és eléggé rossz fényt vet a Kapitóliumra. Ezért a történet kb. a közepéig apróbb eseményekről szól, ami persze élvezetes írásmóddal párosul, ezért az olvasó nem unja, de mégis többet vártam ettől a kötettől.

Értem én, hogy miért kellett ezt leírni, és ahogyan, amit, mert minden összefüggésben van mindennel, és az Éhezők Viadala indította el azt a szikrát, ami kell a harmadik kötet cselekményéhez, viszont így a második rész szemben találja magát azzal a problémával, ami a trilógiáknál mindig fennáll, hogy ez a kötet lesz a sorozatban az átvezető rész, ami nem kifejezetten kiemelkedő cselekményileg, de mégis élvezet olvasni.

Sokan kiemelték a romantikus szálat, ezért én is megemlítem. Szerintem nem csöpög, és nem is suta, és szerintem azért illik ide, mert a szereplők motivációját ezzel indokolja Collins. Röviden nem a romantikára vágyóknak való ez a könyv, hiszen sokkal sötétebb annál az alap téma, de bebizonyítja a könyv, hogy bármilyen kétségbeesett is az ember helyzete, a szerelemnek mindig akad helye. Megjegyzem: Katniss belső vívódásai az érzelmeivel, amit nem visz túlzásba az írónő, pont a helyén van, úgyhogy engem cseppet sem zavart ez a szál.

Összességében a világ, amit az Éhezők Viadala trilógia leír, egy társadalom kritikának is felfogható. Hiszen látjuk a Kapitóliumban, luxusban élő embereket, akiket könnyedén tudunk azonosítani a mai világ gazdagjaival (akár celebeivel), és hogy mennyire lekezelik a többieket. Pont ezért lesz az egésznek sötét hangulata, és még mindig nem lehet ezt elhelyezni, hogy sci-fi-e, ifjúsági regény-e, de egy biztos kellemes olvasmány, és csak ajánlani tudom, még ha csak 4 pontot kapott ez a rész.

Kedvenc karakter: Peeta, Finnick

Ami kifejezetten tetszett: A világ leírása

Ami nem tetszett: A történet szerkezete

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség