Ugrás a fő tartalomra

Játékszabály

Mivel egyre több nem blog kompatibilis dolgot látok itten, a szerény kis kuckómban, úgy gondoltam, ideje összeírni a játékszabályokat.

1. Miért törölted a hozzászólásomat?


Azért, mert valószínűleg nem illett a témához. Nem szeretem, ha nem a könyvhöz kapcsolódó hozzászólások vannak. Kérdezni nyugodtan lehet tőlem bármikor, erre van kettő darab e-mail címem, egy msn címem, sőt skype-om is. (gyiag@freemail.hu, voldemortsangel@hotmail.com és voldemortsangel) Nos, ha még el akartok érni van formspirngem is, amire ha kapok értesítőt, hogy kérdeztetek, válaszolok. Itt bármilyen könyves kérdést feltehettek: http://www.formspring.me/voldemortsangel Twitteren, ha van felhasználó fiókotok, akkor ott is elérhető vagyok. AgnesCornel néven. Sajnos az atrocitások miatt zárolt/lakatos csiripfolyamom van, de általában bárkit felengedek.

2. De én témába illőt szóltam hozzá, miért töröltél?

Törlök minden olyan hozzászólást, ami kalózfordítást kér és ajánl. Ne keverjétek ezt az oldalt letöltős fórummal, ez nem az. Olvasok én is e-bookot igen, de csak olyan könyvekét, amit életembe nem vennék meg, csak kikölcsönöznék a könyvtárból, már ha ott lenne angol. Van, amit már nem nyomtatnak és hiába akarom megvenni, nem lehet kapni, ezeket is e-bookban olvasom bevállalom. De a kalózfordításokat nem pártolom: 1) mert kevés az igényes fordítás 2) mert nem akarom, hogy letöltős oldal legyen ebből az oldalból.

Ezen felül TÖRLÖK MINDEN SPOILERES HOZZÁSZÓLÁST, AKI NEM ÍRJA ODA FIGYELMEZTETÉSBE, HOGY SPOILERES! Ezért nagyon harapok. Emberek, ha te nem olvastad az Üvegváros végét, de kitaláltad, baromi jó neked, de ez nem tippelgetős, beszélgetős fórum. Valaki nem kíváncsi a teóriáidra.

Ezen felül, ha FANATIKUS, SÉRTŐ dolgot írsz, törlöm. Pl. káromkodsz, szidsz engem, mert idézem "Naon jó könyv, nemtom mi bajdo vele." Az ilyeneket törlöm. Magyarázd meg kulturáltan, mi tetszik neked benne. A hangsúly a KULTURÁLT szón van.

3. Csúnya kritikát írtál valakiről, ha én nem szidhatlak téged, te miért szidatsz másokat?

Mer' ez az én blogom. Az én szubjektív véleményem, és én SOSEM SÉRTETTEM MEG ÍRÓT. A könyvüket nem szeretem, igen, de az emberekkel sosincs bajom.

4. Kérhetek tőled e-bookot?

NEM! NINCS MAGYAR E-BOOKOM MÉG MINDIG. NEM TUDOM HONNAN LEHET LETÖLTENI. NEM SZOKÁSOM!

5. Ha akarok valamelyik könyvről beszélgetni, teóriázni, amit te olvastál, akkor felvehetlek msn-re, írhatok neked e-mailt?

Persze. De valószínűleg megkérdezem, honnan vettél fel msn-re, mert sok helyen kint van a címem. Ilyenkor nem paraszt vagyok, csak érdeklődöm.

6. Ajánlhatok neked könyvet?

Persze, de olyan hosszú a listám, hogy nem ígérem, hogy azonnal elolvasom.

7. Megkérdezhetem, hogy mi a vége egy könyvnek? (GYAKORI KÉRDÉS EZ AZ ÜVEGVÁROSNÁL)

Írj e-mailt a címemre, hogy mit szeretnél tudni és leírom. Ne fáraszd magad, kommentben úgy sem válaszolok erre a kérdésre, e-mailben mindenkinek válaszoltam.

8. Megkérdezhetem honnan vetted XY könyvet?

Bookline.hu, Prospero, ennyi. Máshonnan nem veszek.

9. Biztos azért vagy irigy a magyar írókra és írsz róluk csúnyát, mert téged nem adtak ki! ÍRJÁL JOBBAT!!!

Köszönöm, írtam. Nem mondom, hogy jobbat. Nem, nem adták ki, mert mit tudom én miért. Biztos tehetségtelen szar vagyok, és irigy. Nem, nem ez a helyzet. Ahhoz, hogy igényes olvasó legyen az ember, nem kell írónak lenni. Ez téves összefüggés. Ennyi erővel, akik ezt a sort hangoztatják, azok véleménye sem számít, hiszen ők se írnak kiadható könyvet.

10. Elkérhetem a könyvedet?

Nem. Fent van az első 5 fejezet neten, meg lehet találni a blogon Akasztják a hóhért bejegyzésnél. Szívesen várom arra a véleményeket, de nem adom ki az egészet, mert tervezem átdolgozni és kiadót keresni.

11. Nincs diplomád, nem kritizálhatsz!

Már elnézést, de én nem szépirodalmat olvasok, nem mögöttes tartalmakról diskurálok. Ehhez nem kell diploma, sőt még érettségi sem. Én azt tudom elmondani, hogy az én mércémen mi üti meg a jó fogalmazás, a jó történetvezetés és a jó karakterizálás szintjét. Ennyi erővel ismét, ha neked nincs diplomád és neked tetszik a könyv, az sem számít. Hagyjuk egymást a hülye kifogásokkal.

12. Miért írsz sértő, szarkasztikus kritikákat, ha nem tetszik valami?

Mert indulatos vagyok és felidegesít, hogy számomra szinten aluli könyv bestseller és van rá igény. De ilyenen nem szoktam összeveszni senkivel. Nancy imádja a Csitt, Csittet, szerintem meg ki se kéne adni ilyet. Nyilván van rá igény, és nem az én véleményem a mérvadó. A blog azért van, hogy aki ismer engem, ismeri a mércém, tudja az ő ízlését ahhoz viszonyítani, és leszűri, hogy neki tetszik-e vagy sem. Hogy miért írtam meg azt az ominózus kritikát, amin mindenki besértődött? Nem akartam megírni őszintén, mert tudtam mi lesz belőle. Azért kellett állást foglalnom a témában, mert molyon elindult egy olyan panasz áradat, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Valaki elkezdte megmásítani a moly.hu oldalon az arányokat, és a moly.hu független oldal, ott látod, hogy átlagban a molyosok melyik könyvet mire tartják. A 4-es átlag jó könyv, a 3-as átlag tömegmegosztó (pl. a fentebb említett Csitt, Csitt), tehát szélsőséges reakciókat vált ki, a 2-es könyv valószínű, hogy rossz, stb... És feldühített az a tény, hogy megmásíthatják, mint marketing fogás a moly.hu átlagát, és bár nem számít csalásnak, azért mégiscsak oda az a függetlenség, amit szeretünk az oldalban. EZÉRT LETTEM DÜHÖS! EZÉRT ÍRTAM INGERÜLT KRITIKÁT! Nem azért, mert irigy vagyok, vagy "lejárató hadjáratot indítottam." Mert igenis a molyon is felhördültek ezen az emberek, hogy ilyet minek csinálni... Utólag is bocsánatkéréssel tartozom, ha valaki magára vette.

13. Miért nem fogadsz el díjakat az oldalon?

Annyira imádom azokat, akik díjakat adnak nekem, de ha mindet kipakolnám, nem kritika oldal, hanem díjoldal lenne. :D Így most már sajnos nem fogadom el őket. Könyves körkérdéseket, játékokat viszont igen.

14. Köszönöm, hogy csinálod az oldalt és sok könyvet miattad ismertem meg!

Az ilyen kommentek éltetnek. :)

15. Elolvasod az írásomat/kéziratomat, és mondasz róla véleményt?

Igen, de lusta paraszt vagyok, és sok kézirattal lógok így is az embereknek. Annyit elmondok, hogy egy fejezet után eldöntöm, hogy a fogalmazásod tetszik-e vagy sem. ŐSZINTE, ÉPÍTŐ KRITIKÁT ÍROK, AMIT A TÖRPÉIMNEK (olyanok, akik írópalánták és a kritikacsoportban vannak) IS! Senkit nem akarok megsérteni, de rámutatok arra, amit amúgy észrevennék kiadott könyvben. A véleményem nem mérvadó, de csak ezt tudom adni, csak az én véleményemet. Ha nem tetszik ahogy írsz, sajnálom, de nem tudom végigolvasni.

16. Kiadok egy könyvet, írnál róla kritikát?

Igen. Még ha magánkiadás akkor is. :D De persze a fentebb említett feltételekkel. Ha nem bírom elolvasni, és eleve könyvként 1-3 pontot adnék rá, mindketten jobban járunk, ha nem írok róla kritikát.

Megjegyzések

  1. A 7essel én is így vagyok... Annyiszor elhatároztam már, hogy megkérdezem mi a csuda az Üvegváros vége, de mindig meggondolom magamat. Éppen elég volt az a csalódás, amikor elolvastam, hogy mi lesz az első könyv végén, pedig írtad h spoiler xD De olyan soká olvashatom még -.-
    Remélem semmi szabályba ütközőt nem írtam :/ :)

    VálaszTörlés
  2. Kösz a moly.hu függetlenségének védelmét. Gondoltam, hogy adok valami díjat emiatt, de aztán továbbolvastam... ;)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó, hogy ezt így leírtad, így mindenki tisztán látja azt, ami amúgy is alap lenne.. Csak mint tudjuk, egyeseknek nem az... Te csak írj továbbra is, én változatlanul szeretem a posztjaid. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség