Ugrás a fő tartalomra

Cat Patrick: Forgotten (Úgyis elfelejtem)

Hogy akadtam rá: Nézelődtem az új megjelenések között.

Úgy általában az egészről: London Lane nem egy átlagos lány. Minden hajnalban, pontosan 4:33-kor az emlékei törlődnek és nem emlékszik semmire a múltjából hat éves kora óta. Viszont annál érdekesebb, hogy a jövő emlékei vannak, nem tudja pontosan mindig megmondani a jövőt, mert úgy látja, mint mi az emlékeinket, néha beugrik neki egy adott személyről valami, vagy csak a kifejezetten jó vagy rossz pillanatokra „emlékszik,” nem éppen kristály tiszta pontossággal. Ez még annyira nem is zavarja, próbálja London élni a minél normálisabb életét a jegyzetei, édesanyja és a legjobb barátnője segítségével, ám egy napon megjelenik Luke, a jóképű újfiú, aki nincs London jövőjébe, se a múltjában, csak a jelenében.

Mivel a fülszöveg eléggé komolynak állítja be a könyvet, azt hittem, valami nagy sírós sztori lesz. De nem. Másfelől a fülszövegnek van még egy nagy hibája, de azt hagyjuk a végére. Tehát kinyitottam a könyvet és egy átlagos, laza fogalmazású, könnyed tinédzser könyvvel találtam magam szemben. London az a tipikus esetlen lány, akit kinevetnek, aki mindig hátsó a sorban, akit csak akkor vesznek észre, ha éppenséggel valami ciki fotót lehet róla csinálni, és egyből megszerettem ezért, és vele együtt nevettem és hát ki is nevettem a csetlés-botlásait, ahogy magamra ismertem benne.

Viszont aztán elkezdtek jönni ezek a jövő emlékképek, amik egy nem éppen boldog jövőt vázolnak fel: London legjobb barátnőjének komoly problémája lesz, és Londonnak el kell temetnie valakit, akiről nem tudja, hogy kicsoda. Emellett pedig egy-két mellékszereplő keserű, vagy éppen átlagos sorsába is betekintést nyerhetünk. És igazából ez ilyen, egy könnyed, vidám tini regény, az első igazi szerelemről, a barátság fontosságáról, és mintegy hasonlatként kerülnek csak be ezek a jövő emlékek, ami a felnőtt életet jelképezi. Milyen is az elfogadni tinédzserként, hogy majd szembe kell néznünk a való élettel, ami nem mindig szép és rózsaszín, van benne halál és veszteség is. Be is vallom, sok helyen megríkatott.

Aztán ott van maga a történt, amire azt írták azt hiszem, hogy thriller. Hát, idáig azért nem szaladnék. Van egy kis nyomozás benne, de ez végig tényleg izgalmas is. Hol az átlagos tini életet éljük az apró-cseprő gondokkal, hol pedig a jövőt akarjuk megváltoztatni, pedig fennáll az a probléma, hogy egyáltalán lehet-e, vagy minden eleve el van rendeltetve. Nagyon jól ábrázolta Patrick, hogy milyen, mikor a főhős nem emlékszik valamire, amit csinált, mert mi sem emlékszünk. Vagy éppen mi emlékszünk rá, de a főhős nem, és ettől lesz bájos vagy szívszorító a jelenet. De sosem unalmas, és ezért jár a dicséret az írónőnek. Szinte alig tudtam letenni a könyvet, muszáj volt megtudnom, hogy végül is mi lesz, mert…

Teljesen meglepő is egy-két fordulat, és ennek külön örültem. Habár a vége nem éppen meglepő, de erre majd külön kitérek. Öröm volt olvasni egy nem klisékkel tele tömött ifjúsági könyvet, ahol a karakterek is normálisak.

Ugyanis hiába adódik az, hogy a pasi iszonyatosan szexi, az nem kifogás rá, hogy hazudott és/vagy megbántott a főhősünket. Szóval ismételten megint olyan könyvre bukkantam, ahol a reakció teljesen reális egy kapcsolatban, és azért is szól egy kicsit az első kapcsolatokról. Emellett szól a felnőtté válásról, hogy megérik-e a rossz emlékek a jókat? Mit is jelentenek egy ember életében az emlékek? Emellett pedig gyönyörűen felvázolja milyen egy széttört család, milyen is az igazi barátság, ahol hiába veszünk össze, mindig is ott leszünk egymás mellett.

Viszont a könyv hátuljára az van írva, hogy „MINDENKI ERRŐL FOG BESZÉLNI!” Nos, akkor minimum az ember vérfertőzést vár, vagy valami epikus sztorit, és így ezen csúszott el ez a könyv. Nagyon jól megírt könnyed, néhol komoly, kicsit az életről szóló egyszeri regény ez. De… De van két dolog, ami levonja egy kicsit a színvonalat, ezért nem tudtam rá hat pontot adni.

Először is, ez nem fantasy, hiába lát a jövőbe a főhős, ezt teljesen mással magyarázza meg. Először azt hittem, nem is fogja megmagyarázni, hiszen el bírtam volna viselni, ha nem ez a főszála, és valahol nem is ez. Mégis a könyv fele után valamivel elkezdi magyarázni és nem fantasyval, de kihagy egy nagyon lényeges dolgot: Hogyan is lát a főhős a jövőbe? Az emléktörlődést és a többi elmagyarázza, ez meg kimarad.

Második nagy „hiba” a történet befejezése. Sokan panaszkodtak rá és valahol igazuk is volt. Az egész történet alatt én katartikus állapotban ültem a széken/ágyon, és nem bírtam letenni, az egész valahol egy picit keserédes volt, és bevezetett a végére egy nagy főszálat, és várni lehetett egy egetverően érzelmes jelenetet. ERRE! Lapozok egyet és epilógus, ami teljesen nem illik oda, mert kihagyja azt a jelenetet, amihez kellően felépítette a feszültséget és annyira nem illően rózsaszín a vége, hogy nem hittem el. Sajnos a vége levont egy pontot, mert elcsapta az egész könyv hangulatát.

Attól függetlenül a kedvenc romantikus történeteim közé kerül, mert igenis végre egy könyv, ami szépen felépíti a tini szerelmet, és jól bánik a témával. Élvezetes kis könyv és ajánlom mindenkinek, de nem egy egetverő thriller, sem dráma, ahogy a fülszöveg mondja.

Kedvenc karakter: London, Luke

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, az elmélkedés, az alapötlet, a reális romantika ábrázolás

Ami nem tetszett: A VÉGE!

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Egmont Books

Kiadás dátuma: 2011. június 6.

Oldalszám: 288 oldal

Megjegyzések

  1. itthon is megjelent már? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Nem, még nem jelent meg, ha figyelemmel kíséred a Vörös Pöttyös facebook oldalát, épp most szavaztatják ott a kötet borítóját és címét. :) De hamarosan meg fog jelenni, ott figyeld a részleteket.

      Törlés
  2. Nem lehet, valahol letölteni esetleg?:)

    VálaszTörlés
  3. @Névtelen: Nem lehet esetleg megtanulni olvasni? :)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem olvasni mindenki tud,csak angolul nemxD

    VálaszTörlés
  5. @Névtelen: Erre csúnyán válaszolok. Tényleg? Én kétlem, mert ha tudna olvasni, 8esetleg, ha ugyanaz a névtelen vagy, akkor tudnál olvasni,) tudná(d), hogy ez nem letöltős blog. És kiadók is nézik az oldalamat, miért lenne jó nekem illegális dolgot reklámozni itt? Hmm?

    VálaszTörlés
  6. lesz folytatása?:) én most vettem meg az első részt :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú