Ugrás a fő tartalomra

Veronica Roth: Divergent (A Beavatott)

Hogy akadtam rá: Ez lenni híres disztópiás regény odakint, lesz belőle film is.


Mivel még magyar megjelenésről szó sem volt, ezért angolból én fordítottam magamnak a kifejezéseket, amik a könyvben szerepelnek. Ezek nem egyeznek meg a magyar kiadással.

Úgy általában az egészről: Beatrice Prior disztópikus Chicagójában öt fajta ember él: az Őszinték (csak igazat mondanak), az Önfeláldozók (mindenkin segítenek), a Rettenthetetlenek (ők a katonák, de minek, ha nincs külső veszély?), a Barátságosok (ő róluk kb. semmit sem tudok, csak hogy szeretnek énekelni) és az Okosak (minden létező információ érdekli őket). Mikor eléri az ember a tizenhat éves kort, akkor egy hajlandósági teszten kell részt vennie, ahol megtudja, melyik fajtába is tartozik ő végül is. DE EZ NEM SZÁMÍT! Mert azt választják, amit akarnak… (Kb. itt széthullott a történet, sajnálom, én ezt komolyan nem tudom összefoglalni.) Kiderül a főhősünkről, hogy ő Képlékeny, ami veszélyes, az életére akarnak miatta törni és választania is kell, hogy hova kerüljön. Vajon a családját és a számára nagyon is unalmas Önfeláldozó életet választja? Vagy az Okosok vagy a Rettenthetetlenek közé áll be?

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon. nagyon sokat vártam ettől a regénytől, mert mindenki fényezi, ez odakint a top új kedvenc disztópiás történet és már meg is vették a filmesítési jogát. Akkor még nem néztem, hogy Veronica Roth bizony 22 éves, (nem, tényleg nem számít a kor, de szeretném ennek a számlájára írni a bakikat), és hogy ez szintén első könyves író műve, sem azt, hogy miket is olvasott Roth.

Összességében a regény filmnek megállná a helyét, hiszen látványos akciójelenetek vannak benne. Csak éppenséggel ez nem egy WB filmnek menne el, hanem egy Asylumosnak. (Bárki ismeri a Titanic 2-t? Nézzétek meg, garantált röhögés!) Nos, ez a baj, ez a tipikus olyan „film,” ahol annyi baki van, hogy sírva röhögsz már, és nem tudod komolyan venni. Márpedig egy disztópiás történetnek részben komolynak, elgondolkodtatónak és kikapcsolónak kéne lennie, ez pedig egyik sem, hanem az a tipikus szenvedős regény, amin egy sokat olvasott ember csak nevetni tud.

Félreértés ne essék, sokan élvezni fogják, rajongani fognak érte, én viszont ki fogok lógni a sorból, mert ez nekem regénynek kevés, és sajnálom, ha ezt kiadnák itthon, mert millió ezer jobb könyv van ennél, amire érdemes lenne tőkét/figyelmet fordítani. De vágjunk bele abba a nagy elemzésbe:

A történet… óh, a történet… a fejemet fogom tőle, annyira a hatása alatt vagyok még. Az eleje teljesen izgalmasnak indul, hiszen olyan, mint a Matched, adott egy ceremónia, ahol a főhősnek és társainak el kell döntenie, hogy milyen életet is fog élni. Ugye ez lenne a disztópiás regények egyik ismertetőjele, hogy korlátozott szabadság van… Nos itt ugye van ez a hajlamossági teszt, ami CSAK AZÉRT KERÜLT BELE A ROHADT TÖRTÉNETBE, hogy a főhős megtudja, hogy ő nem ez, nem az, hanem KÉPLÉKENY! Iszonyatosan nagy nem-szabad-ezt-használni-féle cselekményelem ez. Milyen már, hogy lényegében semmi köze nincs az egész teszteredménynek ahhoz, hogy mit csinálnak, mert VÁLASZTHATNAK! TÉNYLEG VÁLASZTHATNAK! Gondolhatnátok, de hát ez is egy limitált lehetőség, hogy lehet barátságos vagy okos… Persze, persze… ez még a kisebbik gond. A másik ott kezdődik, hogy miért is van ez a világ? Miért ilyen? Általában a mai társadalomból fejlődik ki a disztópiás regények világa és valami érdekes, megrendítő csavarral rukkolnak elő, hogy elhiggyük, hogy ilyen is lehet a jövőnk, amolyan intő példaként. ITT EZ NINCS! Azzal magyarázza az öt fajta létezését… készüljetek… hogy EGYséget akartak teremteni. ÖT FAJTÁVAL! EGYSÉGET! És az a gond, hogy tesz rá Roth, hogy megmagyarázza, mi se hisszük el, a karakterek se hiszik el, csak mozognak bábokként az írói erőltetés határain belül. És mivel ez egy disztópiás regény lenne, ezért a nagy része a világfelépítésnek kéne lennie, ez viszont nincs, maradna tehát a többi történetelem nekünk, ami sajnos szintén leszerepel…

A fogalmazásra külön kitérek és a karakterizálásra, utána összeömlesztem a csodálatos bakijainkat. A fogalmazás gyerekes, és tele van tőmondatokkal, ilyen és ehhez hasonló frappáns dolgaink vannak: „Fájdalom hasított a tüdejébe. Fájdalmas volt a fulladás.” ÉS VÉGIG ILYEN! Legszívesebben megfojtanám Roth-t egy barokk összetett mondattal, mert így teljesen átélhetetlenek a leírásai. A vicc az, hogy nemcsak, hogy nincs érzelem leírás, de semmi más se. Tehát a helyszíneket úgy írja le, hogy az olvasó nem tudja, mi a jó életről beszél az írónő, csak hevesen bólogatunk, hogy igen, értem, persze, menjünk tovább. Van egy földalatti barlangrendszer, ahol él a főhős választott faja (sajnos, úgy is kitaláljátok a kritikából, hogy mit választott, és nem meglepő, mint ahogy azt a trailer és a fülszöveg állítja), és ott a Gödör nevezetű helynél van egy szakadék, amiben néha van folyó, néha nincs. Felettük van egy üvegtető, ami néha épület, néha nem. És a legjobb, hogy a nagy akciójeleneteit, mivel ez lenne az a nagy erősség, amire mindenki hivatkozik, annyira sután írja le, hogy se átélni nem lehet, se izgulni rajta, csak szintén jön a bólogatós effektus, jól van, lapozzunk, oké, ez meghalt, ez szerzett egy sebet. Röviden: Veronica Roth fogalmazásán és szerkesztésén nagyon látszik, hogy kezdő és SEMMIVEL nem tudja kompenzálni, mert…

Igaz, hogy egy-két humoros beszólása van, és az első 100 oldalon néhol derültem, de utána ez kiíródik, és az a karakter (Négyes), akit érdekesnek találtam, lesüllyed egy olyan igazi Edward Cullen papucs szintre, annak is egy olyan kartonból kivágott, mozi előtt álló változatára. És amellett, hogy a főhős önző, sötét, és roppant idegesítő, és sötét, ha nem mondtam volna már, a többi karakter pedig papírmasé figura. Jön a jól megszokott „van hobbim, akkor van biztos karakterem is” hozzáállás, amit én szívből gyűlölök.

Viszont maga a történet eleinte becsapós, mert lekötött az első 150 oldalig, hiszen akartam én ezt szeretni, és tetszett még úgy ahogy a világ (amíg el nem kezdte gagyin magyarázni Roth), de végül is hamar rájöttem, hogy ez nem más, mint egy bentlakásos iskolás regény, és nem disztópikus történet. Mert nem szól másról, minthogy a hálókörletben ülnek, versengenek (noha Éhezők Viadalásan – ez már a második disztópiás regény, amiből csenünk), és néha shoppingolnak. Habár utóbbi nem nagyon van jelen, de piszkosul kilóg, „Úúúú meghalhatunk, megverhetnek, gyerünk shoppingolni cukkancs ruhácskát meg ki is sminkellek, mer’ az tutkó szexi lesz.” Na, ez az, ami nem kellett volna bele, mert ez két jelenet erejéig él vagy három, de úgy elüt, hogy szétrombolja az eddig felépített képet. Vagyis Roth szeretné elérni, hogy komolyan vegyük, de túlságosan meg akar felelni egy másik fajta tini rétegnek… a nagyon lányos lányoknak.

És itt jön be a másik regényhez való hasonlóság, ami nem más, mint *dobpergés* az Éjszaka Háza. Zoey és Tris vagy Beatrice, attól függ épp, hogy akarja, hogy hívják, teljesen egyformák. Egy hét alatt három pasi szeret bele Trisbe, minden különleges ereje csak Trisnek van, ha hazudik a barátainak nyilván azért teszi, mert magát akarja védeni, vagy talán őket, de a barátai persze totálba irigyek rá, mert olyan jó, szép, csodás, a nemzet kincse. Ismerősen cseng, ugye? Beatrice hagy bárkit meghalni, miközben beképzelt és önző, de nem mellesleg, hogy a könyv szállóigéjét hangoztassam BÁTOR. Hol bátor az, kérdem én, aki ilyen nagy büdös Rambó, egyedül meg tud ölni szerintem egy egész univerzumot is, mégis ül és nézi, ahogy az egyik ismerősét megölik. És nem azért, mert nem tud mit tenni, hanem, mert ő BÁTOR!

Muszáj vagyok megjegyezni, hogy mekkora ház nagyságú, suta, béna előreutalások vannak a könyvben, amiből mi kb. 200 oldallal előbb tudjuk, hogy mi lesz, de ami SZUPER GOD-MODE MARY-SUE (olyan tökéletes karakter, aki mindent megold) főhősnőnk nem vesz észre. Felvázolom:
Mellékszereplő, aki egyértelműen csak azért van ott, hogy elmondjon egy fontos infót: „KERESD XY-T”
Tris: „Okééééé.”
*egy oldallal később*
Random szereplő: „Itt van XY”
Tris: „ÚÚÚ, de szép lepke”
*50 oldallal később*
Random szereplő: „Itt van XY”
Tris gondolatban: „Hmm… meg kéne kérdeznem egy nagyon fontos dolgot Random szereplőtől.”
Gigi: „LEESIK MÁR NEKI, HOGY AZ OTT XY?”
Tris: „Mi a véleményed a nyíltan főgonosz csajról?”
Gigi: *lefejeli az asztalt*
*300 oldallal és sok fejeléssel később*
*Tris és Négyes smárolnak*
Tris: „ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ EZ XY! AMIT KERESEK! MILYEN OKOS VAGYOK!
Gigi nagy puklival a fején: „Ez most, hogy jött ide? És te? OKOS?!”

Veronica Roth most vagy az olvasóit nézi le, vagy nem tudja a rejtett utalásokat jól megszerkeszteni, de elvárja, hogy hasra essünk a nagy leleplezésektől… Kb. olyan csavarokat játszik be, hogy: az elején megemlítenek egy botrányos alakot és annak az elveszett fiát… Na, akkor vajon ki fog előkerülni könyv közben? És mindezt 300. oldalon nagy csattanónak vezeti be. De azért ilyen utalások vannak benne: „Te olyan ismerős vagy, de honnan?” NA VAJON?!

Vannak olyan dolgok, amik apró bakik. Felvázolnak egy falat, ami sok disztópiás regény eleme, ami kint tart lázadókat vagy bármilyen ellenséget, itt nem fontos tudni mit, oké? Van ott egy fal! Tök menő vagyok miatta! Kb. ezt tudom elképzelni Roth gondolatmenetének, mert a kinti világot megemlíti, a főhős ügyesen, még agymosott állapotában azt gondolja, hogy „biztos minket akarnak bent tartani és kint nincs semmi káros,” de utána ez az egész cselekményszál ki van dobva a kukába, vagy ki tudja, még van két részünk, ugye? Halkan hozzáteszem, akkor sem így kellett volna ezt bejátszani.

A főhős annyi sebet szerez, sőt ki nem, ami hihetetlen és lehetetlen és leginkább ezért lesz nagyon béna paródia az egész. Vállon lövik, tocsog szó szerint a vérben, még vízbe is rakják, és ő meg fut, fut, fut, megállítja az apokalipszist, megváltja a világot, mindeközben szexi, csak picit véres ugye… Milliónyi ekkora fizikai képtelenség van benne, amitől leginkább sírógörcsöt kaptam, hogy senki nem szólt neki, hogy ezt így ne.

Ráadásul nem csak emiatt tűnik úgy, mintha szerkesztő nem látta volna, de van benne halom helyszínváltás minden átmenet nélkül, hol itt állnak, hol ott, szinte követhetetlen. A rozsdás óriáskeréknek nincs hangja, ha bekapcsolják, a főhős lát sötétben, de csak akkor, ha a cselekmény megköveteli, persze színeket is lát(!). Elmondanak a főhősnek egy fontos információt a saját életéről kapcsolatban, később meglepődik rajta, ugyan miért, ha olyan okos, ahogy ő állítja? Ráadásul a főcselekményben van akkora baki, hogy csak nevetni tudtam rajta, van XY fegyver, ami tök jó, használják, DE A FŐHŐSÖN NEM FOG (micsoda meglepetés), nem baj, kifejlesztettek olyat is, ami mindenkin működik.. Kérdem én, akkor miért nem az utóbbit használják? Túl logikus lenne, hogy nem a hibás fegyvert használjuk, csakhogy a világsztár főhősünk megmenthessen minket?

A romantikát is említsük meg, mert valaki azt mondta, ez epikusan romantikus regény, nos míg az Éhezők Viadala jól játszik a témával és míg a Delirium, a Wither, a Matched CSAK romantikus, addig itt ez egy mellékszál lenne, és annak is siralmas. A csaj épp mászik magasra és elkezd szédülni, de ő nem fél a magastól, ja, kérem ő szerelmes! És a vége jelenetnél, ha nem lenne elég, hogy egy sci-fis cselekményelemet a szeretet erejével játszott ki az írónő, még a nagy gyászt is elcukrozza egy oda nem illő, szinte Alkonyatos szerelmi vallomással. És az egész romantika olyan, mint egy vázlatos Alkonyat valami, míg ott lekötöttek az érzelmek, itt nincsenek kifejtve, viszont ugyanazokat a suta mozzanatokat eljátssza. „Maradj távol tőlem, mert különben bajod esik, úúú, most félreértesz, és ezért azt hiszed, hogy szakítottunk.” Ezek szimplán unalmasak voltak, és semmi szerelmet nem éreztem itt…

Az egész regény próbál komoly lenni, próbál meghökkenteni minket, mint egy disztópiás történettől az várható, de Roth nagyon le van maradva a sablon ifjúsági fantasyknál és látszik rajta, hogy még nem nagyon van írásban gyakorlata. Mint említettem sok kezdő író írt jobbat, ez nem lehet kifogás, csak gyakorolni kellett volna még. Néhol leköt a könyv, néhol gyorsan olvasható, ha valaki nem szőrösszívű, és nem vágyik egyedi, logikus regényre, csak egy kis random vérontásra, arra jó. De nem érdemli meg azt a hírnevet, amit ez szerzett magának.

Utószó: I AM NUMBER FOUR akarom mondani SIX. (Igen, képes volt mind Number Four és mind Number Six nevet felhasználni.) *Gigi szembenéz a saját félelmeivel és rájön, hogy a legjobb, ha fejbe lövi magát* (Leginkább ezt azok fogják érteni, akik majd beleolvasnak.)

És végül, de nem utolsó sorban, a molyos kritikámhoz megírt, Divergent/Képlékeny szórólapomat ide beszúrom:

"MEG AKAROD MENTENI A VILÁGOT? JELENTKEZZ A DIVERGENT PROGRAMUNKRA!
Amit elvárunk:
LEGYÉL! BÁTOR!
Legyél sötét, ha háromszor eléd tesznek valamit, fel ne fogd, csak akkor, mikor már túl késő.
Ölesd meg az összes barátodat és ismerősödet, mert TE BÁTOR VAGY!
Legyél mindenkinél szebb, okosabb, ügyesebb. (Nem baj, ha gyerekesnek tartod az alakod, garantáltan csatoljuk az akciós három pasit a programhoz, akik habzó szájjal ugranak a golyók elé.)
NEM MELLESLEG! LEGYÉL! BÁTOR!
Ha fegyveres embert látsz, legyen a reakciód az, hogy feléjük szaladsz és megöleled és/vagy orrba vered őket ÚGYHOGY NEM LŐNEK MEG!
Ha meglőnek, akkor még fuss három órán keresztül és rambózz le mindenkit!
ÉS LEGYÉL BÁTOR!
Amit mi nyújtunk:
Kiképző programunkból egy hét alatt garantáltan megtanulsz minden létező fegyverrel bánni és mindenből fekete öves leszel.
Olyan proteinben, nutreinben és szeretetben gazdag kaját adunk, amitől egy hét alatt olyan izmos leszel, hogy nem férsz bele a régi ruháidba.
A második és harmadik héten a kiképzés keretei között szexi ruhákat, fájdalommentes tetoválásokat és sminket is biztosítunk.
FIGYELEM! Felelősséget nem vállalunk véletlen szemkiszúrásért és nemi erőszak próbálkozásért, ezeken amúgy is túl kell tenni magad, HA BÁTOR VAGY! És azért egy süti mindig segít, vagy egy szemceruza.
Tanoncainknak bármikor rendelkezésére áll a permetuum mobile vonat, amit a SZERETET HAJT! (Ezt az üzemanyag ötletet Nancytől loptam.)
Jelige: Disztópiás regényt akarok írni, sok regényből összeollózva, de nem ment.
Határidő: A zombi apokalipszis vége
NE FELEDJÉTEK! BE! BRAVE!"



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: HOGY VÉGE LETT!

Ami nem tetszett: a világmagyarázat (inkább maradtál volna csendben Roth), a Mary-Sue főhős, a szeretet ereje, a romantikus szál, a hülye logikai bakik

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Katherine Tegen Books

Kiadás dátuma: 2011. május 3.

Oldalszám: 496 oldal

Megjegyzések

  1. Nekem tetszett, a második részt is elolvastam már angolul! Az sokkal izgalmasabb, jobban tetszett, mint az első.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Rose: Én is olvastam a második részt angolul, és nekem is nagyon tetszett! :)

      Törlés
  2. Szia!
    Azthiszem most én leszek aki kritikát ír a kritikádról :)
    Imádok olvasni,komolyan,szinte falom a könyveket,persze én maradok a magyarra lefordítottaknál,mert az angolom hagy némi kívánnivalót maga után..
    Tisztában vagyok vele,hogy mindenkinek más jön be,ez teljesen érthető. De szerintem ezt kicsit jobban lehúztad,mint kellett volna. Engem határozottan megfogott az egész,tény,hogy az író(nő) nem magyarázta meg a "miérteket" de még hátra van 2 könyv és általában a végén szokott kiderülni mindig a hű de nagy titok.
    A folyós dolgot én se értettem,az elég érdekes volt,dehát sok más történetben találunk hasonlót.
    A főhős nem önző és sötét,hiszen végig a barátaival van elfoglalva,próbált nekik megfelelni a maga módján. És megvan a magához való esze is,16 éves létére érettebben gondolkodik -főleg ha a mai hasonló korúakat nézzük-..Mondjuk ez csak egy könyv,itt bármi lehetséges.
    Szerintem aranyos kis történetet hozott össze,magával tudott ragadni,megnevetettet és izgulhattunk jópár szereplőért. Persze ez az én véleményem,nem feltétlen kell egyetérteni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Szia!
      Nehezen írhatsz a kritikámról kritikát, maximum beszélhetsz velem a könyvről.
      Szerintem igenis sötét volt és önző. Miért sötét? Mennyire egyértelmű már minden a könyvben, ő meg véletlenszerű jelenetben jön rá. Nem igazán láttam, hogy a barátaival volt elfoglalva, mindenkit hagyott meghalni, és a végén konkrétan nézte, és nem félt, mert ő BÁTOR.
      Nem, nem minden disztópiában derül ki, hogy miért ilyen a világ, mert általában lehagyják, és itt se értem, és nem is fogom megérteni, hogy miért van ez a teszt, HA VÁLASZTHATNAK, és mindegy a teszt eredmény. Ebbe kötöttem bele, mert ez erőltetett, erre nincs magyarázat. Tegyük hozzá, hogy olvastam és imádom a második részt, mert fejlődött az írónő, de most maradjunk ennél.
      Az, hogy szerinted jobban lehúztam, mint kellett volna: elég rossz megfogalmazás, mert azt sugallja, hogy nem szimplán nem értesz velem egyet, hanem a te véleményed feljebbvaló. Én senkit nem akarok erről a sorozatról lebeszélni, írtam is, hogy valószínű sokan odáig lesznek érte, ez az én véleményem, és ennyi, ami neked is megvan.
      Előlegezem azt, hogy csak rosszul fogalmaztál, és véletlen sem utaltál irányomban semmi negatívat.

      Törlés
  3. Szia. Többször írtad, hogy nem érted minek van ez a teszt HA VÁLASZTHATNAK. szerintem elég egyértelmű. Megmondják milyen csoporthoz tartoznának, és ők eldönthetik, hogy mi a fontosabb nekik. A csoport, vagy a család-bár ez csak a csoportváltókra jellemző. A főhős is ezen gondolkozott az elején, hogy maradjon a családjával, vagy válassza azt, amihez -elvileg-ő tartozik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom nem értetted te sem, hogy mire gondoltam. EZ DISZTÓPIA aka elnyomó társadalom, nem választhatnának semmit, ha igazi disztópia lenne. Amúgy pedig mi értelme van annak, hogy van ez a felmérés? Őszintén? Ez csak cselekményelem, hogy kiderüljön a főhősről, hogy mennyire különleges, mert ha tényleg szabadon dönthetnek bármiről, mi értelme van csak két csoportot adni nekik? Ez nem pályatanácsadás meg személyiségteszt, és nincs semmiféle vonzata magának a tesztnek.

      Törlés
  4. Elolvastam a második könyvről írt kritikádat is, az pedig felkeltette az érdeklődésem. Hős vagy, hogy ki tudsz így tartani :) Bár eddig nem nagyon érdekelt a disztópia, a hunger games viszont megfogott. Adok egy esélyt ennek a sorozatnak is, hátha én is pozitívan csalódom :)

    VálaszTörlés
  5. Szia! Nem tudom, hogy ezt mikor írtad, és azóta elolvastad-e a könyv többi részét. Be kell vallanom, amikor elolvastam az első részt, nekem is hasonló reakcióm volt, csak nem ennyire durván, és én is sok könyvet olvasok, azt hiszem jól össze tudom hasonlítani a jó és rossz könyveket. Aztán elolvastam végig mind a három részét a könyvnek, és a második résztől nem csak jobb lett az írónő írásmódja is (ami az első részben olyan tini blogos írásnak tűnt), hanem a harmadik részben rengeteg logikátlan dologra, ami az első két részben történt, kaptunk nagyon logikus választ, és a trilógia végére már egyáltalán nem egy tipikus, logikátlan lányregény lett belőle. Szerintem a három részt egyben kell nézni, és úgy egy nagyon jó trilógia rengeteg tanulsággal, fordulattal. Míg az első részben szinte mindent előre kitaláltam, hogy mi fog történni, a harmadik rész talán ötödik fejezetében egy akkora fordulatot írt az írónő, hogy arra szerintem senki nem számíthatott.

    VálaszTörlés
  6. @Kamilla: Ott van a válasz a posztban: 2011-ben olvastam. És ha követnéd a sorozat linkjét, látnád, hogy olvastam a második részt, és abszolút imádtam. :) Amúgy erre azt tudom mondani, hogy nem jogos amit mondasz, nem nézhetek egy sorozatot egyben, nem várhatok három éveket, hogy írhassak egy könyvről és egy sorozatban - egy tökéletes világban - minden kötetnek jónak kéne lenni. Szóval bocsi, de továbbra is kötetenként fogok posztot írni a sorozatokról.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Gigi!
    Köszönöm a kritikádat, igaz, talán kicsit tényleg jobban felhúztad magad, mint kellett volna, de megértem :-) Én az a "szerencsés" olvasó vagyok, aki előbb a filmet látta! Szerintem Shailene Woodley nagyon jól játszott, Theo James Four-ja pedig örök szerelem marad! Tökéletes, hiteles és meggyőző volt, pláne annak fényében, hogy a színészt láttammár jó sorozatban (Golden Boy), de ott nem volt ennyire jó! A film rengeteg hibáját kigyomlálta a könyvnek, ettől a történet szerintem sokkal jobb lett a filmen, mint a könyvben.
    A könyvről annyit mondanék, hogy ajánlom mindenkinek. De amíg egy jó könyv kielégíti az embert, addig ez a könyv a hiányosságaival, hibáival bennem pl. rengeteg gondolatot ébresztett. Sajnos a világ, amit az írónő kitalált, nemhogy évtizedekig nem maradt volna fent, de még egy évig sem! Ez a könyv inkább forgatókönyv ötlet, mivel ahogy Gigi is írta, szuper az akció benne, de nulla minden más. Ez egy akciófilm-könyv. Annak jó, de könyvnek kevés és ezen nem változtat az sem, hogy a folytatásban lerántja a leplet erről-arról. Ha jobban kidolgozta volna a fallal körbe zárt világot, jobban ütött volna a leleplezés. Nekem pl. "Sziget" utánérzetem volt, vagy épp Gattaca. Sajnálom, de azt gondolom, hogy ennél jobban akkor sem tudta volna megírni, ha több időt kap rá. Jó volt az ötlet, de összességében túl nagy falat egy 22 éves csajszinak.
    Viszont ha páran nem csak agy nélkül olvassák, hanem gondolkodnak és maguktól is látják a hibáit, akkor már megérte! :-) - ebihall -

    VálaszTörlés
  8. @ebihall: Nekem a film nem tetszett, szerintem teljesen könyvhű volt, (bár Petert és az edzés nagy részét kivágták, amit sajnálok), és pont ugyanazt a hatást keltette bennem, mint a könyv. Egy klisékből összegyúrt valami, Alkonyat-style romantikával. (A Golden Boyt imádom mellesleg! :D Szóval kellemes kikapcsolódást nyújtott legalább Theo James.)

    Viszont én a 2. és a 3. részt szerettem a sorozatból, szerintem sokkal jobban sikerült, mint az első. Mondjuk, látszik rajta, hogy minden rész teljesen más stílusú és hangulatú, szóval igen, nem annyira dolgozta ezt ki (nem hiszem, hogy az írónő korának van hozzá köze, inkább a tapasztalatlanságához írás terén? Nem tudom, hány regényt írhatott ezelőtt, amit nem adtak ki.) Viszont szerintem adott valamilyen magyarázatot rá, hogy miért maradhatott fent a világ, amit felépített egész sokáig. Mármint * ÉS EZ SPOILER A MÁSODIK RÉSZRE* az a világ, amiben Beatrice él. Amúgy nem is emlékszem már, hogy mennyi ideig tartottak a kísérletek, lehet, nem is említi, de nem tűnt nekem olyan soknak.

    VálaszTörlés
  9. Tudod, ez olyan vicces :-) Ha könyvadaptáció, akkor vagy azért nem elég jó a film, mert túlságosan könyv-hű, másoknak meg azért, mert nem eléggé az! :-) Szerintem egy könyvet lehetetlen 100%-ban filmre vinni, én mindig azt nézem, hogy legyen a leginkább hűséges, de adjon valami kis pluszt. Annyiban könnyebb nekem, hogy nem volt elképzelésem Four-ról, és ahogy TJ megoldotta a filmben, az számomra tökéletes volt. Aki a könyvben elképzelte, annak tuti, hogy nem jött be, mert senki nem ilyennek képzel el egy "veszélyes" alakot :-) Nem is a könyvbeli Four-t keresték a castingon, ahogy olvastam, hanem valakit, aki megáll Tris mellett :-)
    Ami a "magyarázatot" illeti: nekem nem magyarázat az, amit leírta z írónő, ha átgondolva, szerintem nem működik. A könyvben a csoporton kívüliek pl. alja munkát végeznek, de egyben hajléktalanok is. Van olyan, aki közülük buszt vezet pl., mások alamizsnán élnek. Az utcán élnek, miközben a város tele van lakatlan épülettel, lásd pl. Hancock épület, hova lifttel mentek fel, a tartalék generátorról működtetve. Bazi sok ellentmondás :-(
    Ki főz a bátraknál? Van kaja, nem is kevés, de ki csinálja? A munkák elosztásánál szó sem volt arról, hogy van konyhaszolgálat, mosoda vagy bármi más. Az tuti, hogy egyik csoport tagjai sem melóznak a bátraknak, de az is biztos, hogy a bátrak sem teszik. A kaja csak úgy jön :-(
    Ja, és pontosan mit is csinálnak a csoportok? A bátrak katonák és rendőrök. De a csoportok a szimuláció előtt nem agresszívek, a csoporton kívüliek békések, a kerítés felől pedig nem jön fenyegetés. Te el tudod képzelni, hogy a félelmet nem ismerő bátrak közül senki nem indul neki a kerítésen túlra, hogy megnézze, mi van ott? Hogy nem nyírták már ki egymást unalmukban?????
    Az őszinték ügyvédek. Mégis, mennyi ügyvéd és jog-ész kell egy olyan társadalomba, ahol a csoportok a problémás ügyeiket alapvetően a saját berkeiken belül oldják meg??? Honnan van egyáltalán jogi konfliktus?
    A Barátságosok lelkes mezőgazdák, a harmadik kötetben egy elejtett félmondat utal arra, hogy valahol állatokat is tenyésztenek, de szerintem a hamburger inkább itt is a fán terem :-)
    A könyv szerint a végén összesen 10 bátor marad bent. Évente csak egyszer van választás, vagyis csoport-növekmény. Tehát a könyv szerint a fluktuációt évi 10 emberrel lehet pótolni. De mi van a balesetekkel? Vagy akik terhesek lesznek? És az öregek? Ha évente 10 új tag van, és kb. 40 felett már nincs ott senki, akkor azt jelenti, hogy kb. a 25 évvel ezelőtt csatlakozott 10 embert (vagy amennyi megmaradt belőlük), leléptetik. Ha a 16-40 éves korosztályból még közben el is hunyt 1-2 ember, akkor az évi 10 fő abszolút nem pótolja a csoport fogyatkozását :-(
    De hagyjuk is :-(
    A többivel átmegyek a 3. könyvhöz... Nekem azok még kevésbé tetszettek :-(

    VálaszTörlés
  10. @ebihall: Általában a filmben nem zavar, ha könyvhű, remélem, nem ez jött le, hogy ezért nem szeretem. Csak ugyanolyan értelmetlen zagyvaság volt számomra, nulla érzelemmel, mint a könyv. :) Szerintem vissza lehet adni a könyveket filmen, számos nagyon jól sikerült adaptáció van. Az meg ha valakinek a színész miatt lesz nézhetetlen a film, mert "nem úgy képzelte el" a szereplőt, az számomra nem igazi indok. Megutáltam már ezt a témát a Végzet ereklyéi vad rajongóival. Soha nem lesz tökéletes mindenki számára a casting - ahogy a film maga sem -, én nem szoktam a színészek miatt levonni pontot a filmtől. (Ha jól játszanak a színészek.)

    Áh, igen, elég értelmetlen így a világ felépítése, ha minden igaz valami ilyesmiket is írtam valahol a kritikában - bocsi, de most extra fáradt vagyok visszaolvasni -, tudom, hogy pl. azon én is kiakadtam, honnan szereztek egyáltalán laborfelszerelést, honnan van áramuk, stb.? Az alapötlet tetszett, és a 2. és 3. részben a karakterek annyira le tudtak kötni, hogy élveztem a könyvet. (Sosem állítottam, hogy minden számomra öt pontos könyv tökéletes.)

    Amúgy igen, én sem értettem, hogyan nem fogynak el az emberek, ha csak nem pótolták őket, meg egészen biztosan a falon túlra sokan átmentek, vagy át akartak, max. lelőtték, leszérumozták őket. Az a baj a világkidolgozással, hogy lehet, hogy van megoldása - bár nem mindennek -, Roth nem nagyon tér ki rá.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú