Ugrás a fő tartalomra

Cole Gibsen: Katana

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat veszély: Ez a Katana sorozat 1. kötete.

Úgy általában az egészről: Rileigh Martin nem egy kemény lány, a gördeszkázáson kívül az epres szájfény megszállottja, még mindig plüssállatokkal alszik, és a legnehezebb fizikai munka, amit képes elvégezni, a mosogatás, ha épp elromlott a mosogatógép. De valamiért mégis, amikor megtámadják őt egyik este az utcán, simán elver három felnőtt férfit, és ezek után az 1400-as évekbeli Japánról kezd el álmodni. Vajon miért?
Kezdjük azzal, hogy én nem vagyok Japán mániás, nem azért vettem kezembe ezt a kötetet. Semmi bajom nincs azokkal, akik szeretik/imádják a japán kultúrát, de nekem nem ez volt az indító löket, hanem, hogy úgy reklámozták, „Kill Bill meets Buffy,” szóval arra számítottam, hogy véres-akciós-kardozós és ugyanakkor szarkasztikus humoros lesz. Nos, a humor bejött, bár a vége-felé ez már elmaradt, mintha az írónő akkor már kifogyott volna a szuszból. És nem csak a humorból, mindenből…

A könyv eleje izgalmasan indul, egyből verekedős jelenet, és a főhős se tudja, mi történt, és mi se, aztán bumm, egyből visszatekintés az 1400-as évekbe, Japánba. Nos, igen, ekkor esett le, hogy ez bizony reinkarnálódós-szerelmes sztori lesz. Ez amúgy az én egyik kedvenc témám, hogy mi van, ha azelőtt is éltünk, szerelmesek voltunk, és a lelki társak megtalálják egymást, vagy éppen mégis egy ilyen szerelem is véget érhet. Az egész fülszövegből és leírásból nem számítottam rá, hogy ennyire romantikus lesz a könyv, hogy ez lesz a központi téma. És miért is rossz ez? Egy hét alatt játszódik le a történet, és nekem ettől lesz hihetetlen ez a hirtelen jött nagy romantika, még úgy is, hogy előző életükben ismerték egymást, mert semmi vonzalom nincs köztük, és 380 oldalból úgy a 300-on hirtelen már „nem élhetek nélküled” nyál van, míg előtte csak néha volt gyomorban pillangó és annyi. Úgy éreztem, hogy a könyv közepéből, mintha kimaradt volna valami, és nem csak romantika téren.

Maga a történetben annyi potenciál van, titkos ügynökségi szervezetek, harcos szamurájok… És erre ez csak egy-két szóra kap megemlítést, kb. az utolsó oldalakon, addig csak szenved a főhős és sajnos az olvasó is, hogy vajon Ri-Ri (ez a főhős beceneve) tényleg egykor japán szamuráj volt… Nem tudom másképp megfogalmazni, úgy éreztem, mintha szétestek volna a kezem között a nagyszerű darabkák, mintha Gibsen nem tudta volna, hogy összerakni a történetet. Azt nyújtja el, amit nem kéne, és olyanokat intéz el pár oldalban, amit jó lenne, ha részletesen leírt volna. A főgonoszt felvázolják, milyen gonosz, hogy miatta reinkarnálódott egy csapat, hogy megöljék… Igen ám, de a főgonosz semmi világ rosszat nem akar, csak a főhőseinket megölni… Na ez így mennyire paradox? Ha van odafent valami, ami szabályozza, ki születik újra meg mikor, akkor nem egyszerűbb lett volna, ha a főhősök nem is születnek újra? Akkor szerencsétlen főgonosz nem fog tudni semmit csinálni. Ezek mellett nem elég, hogy teljesen átlátszó az egész történet, sajnos a 4-5. fejezettől lehet tudni, ki a gonosz (összesen 40 fejezet van talán…), még szegény gonosz annyira sötét is, hogy csodálkoztam, hogy addig túlélte. Még ide megjegyezném, hogy a főhős amit a végén csinál a gonosszal… hát, szerintem nem éppen illett oda, főleg nem nulla érzelmi reakcióval.

És azt hiszem, ez is egy oltári nagy hiba. Nem elég, hogy a romantikát elrontja az érzelmek hiánya, de minden mást is. Van egy olyan szál, hogy lelki társak újjászületnek, anno testvérek voltak, és most meg együtt járnak. Fújjolunk, ugye? Na, ez a kényes téma kettő darab mondatban el van intézve, pedig ebbe is mennyi dráma vagy mélyebb gondolat rejlett volna, nem? Ezt sem használta ki Gibsen, ahogy azt sem, hogy feszültséget teremtsen. Rendben vannak a verekedős jelenetek, részletesen le vannak írva, de egyszerűen nem éreztem a torokszorító veszélyt és izgalmat, mert amikor annyi a nagy gonosz tette, hogy küld postán egy élő, mérges kígyót, vagy fenyegető leveleket hagy a főhősnek, inkább nevetni támad kedvem, és nem hiszem el, hogy egy több ezer éves hatalomra törő nagyúr üldöz minket.

Ezek mellett persze van jó is a könyvben, de csak az első felében, ezért sem merném őszintén bárkinek ajánlani. Annyi azért megjegyzendő, hogy amíg nem önti el a nyál a könyvet, a barátság fontos motívumnak van bemutatva, és tetszett, ahogy Ri-Ri azzal küszködik, hogy igenis elmondja a barátjának, Quentinnek, hogy most mi is történik vele. Ami viszont itt negatív: ahogy Quentin elhiszi a dolgokat, plusz szerencsétlen Q, a dísz homoszexuális barát, egészen annyira sablon meleg karakter, hogy még mani-pedizik is a főhőssel.

A főhős anyját nem igazán emelném ki, ide is próbált drámát belevinni Gibsen, hogy az anya nem igazán anya karakter, mert 17 évesen a terhesség tönkretette a modell karrierjét és maradt a lányával, akit aztán inkább sehogy sem nevel. Itt is pont azok az érzelmi reakciók hiányoztak, mint az egész könyvben, hogy hihető legyen. És nem, amikor épp égő házból menekülünk ki, és visszaemlékezünk arra, hogy az anyánk egyszer azt mondta, hogy mégis szeret minket, az nem számít érzelmi mélységnek.

Összességében jó lenne az alapötlet, de nincs kidolgozva benne nagyjából semmi. Habár a főhős nem idegesítő, és humoros, mégsem tudtam élvezni ezt a könyvet, amennyire szerettem volna. Először megörültem, hogy nem sorozat, mert nem jelzik sehol, de utánanéztem, Gibsen örömmel jelenti, hogy lesz 2. rész 2013 tavaszán. Remélem, az jobb lesz.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a humor, legalábbis az elején

Ami nem tetszett: az összevisszaság, logikai bakik, a végeeeee

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Flux

Kiadás dátuma: 2012. március 8.

Oldalszám: 384 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...