Sorozat veszély: Ez a Georgina Kincaid sorozat 1. kötete.
Úgy általában az egészről: Georgina Kincaid a macskájával él együtt Seattle-ben, teljesen nyugodt az élete, leszámítva, hogy épp most jön a kedvenc írója dedikálni a könyvesboltba, ahol Georgina dolgozik, és hogy ki kell segítenie a legjobb barátját egy melóval, ami nem más, minthogy kárhozatba taszítsa egy férfi lelkét. Ugyanis Georgina alakváltó, férfifaló démon, vagyis szukkubusz, a barátai pedig egy kisördög és két vámpír. Bármennyire is nem akar a halhatatlanok világával foglalkozni Georgina, rá terelődik a gyanú, amikor a helyi vámpírvezető meghal, rejtélyesen pont azután, hogy összetűzésbe került vele. De vajon ki és mi a titokzatos gyilkos?
Richelle Mead újabb sorozata ez, ezúttal felnőtteknek. Nem
lehet összehasonlítani a Vámpírakadémiával és a Vérvonalakkal nyilván, mert más
a megcélzott közönség, de nem tudom megállni, hogy ne említsem meg a
tinédzsereknek szóló sorozatát, mert azt olvastam Meadtől elsőre, és ez
alapozta meg az elvárásaimat.
Ha meghallom Mead nevét, akkor a következők jutnak eszembe:
jó karakterek, szórakoztató párbeszédek, logikusan felépített, de átlátszó
történet, és nem utolsó sorban jó kis mitológia. És ezt mind meg is kaptam A
szukkubusz dalától, sőt!
A történetre lehet talán panasz, de engem teljesen lekötött.
Meadtől már nem vártam el, hogy meglepjen, mert eddig se sikerült neki, de
legalább nem volt erőltetett információ kivágás, és bár Georgina csak kis
részben nyomoz, inkább a párkapcsolati problémái vannak előtérben, minden sorát
faltam a könyvnek. Ha be is lassult a történet, akkor a humor kompenzált érte.
Röviden: ez egy nagyszerűen üdítő, szórakoztató kis könyv.
A karakterek és a romantika része igazán meglepett, mert a
Vámpírakadémiában (mondtam, hogy lesz egy hasonlítási pontom :D) nem igazán
kedveltem meg egy főszereplőt se, ezért nem is szurkoltam senkinek se (kivéve
persze Adriant), itt viszont az egész szereplőgárdát a szívembe zártam, a
főgonosztól kezdve, a főhősön át, az utolsó kis mellékszereplőkig. Nem tudom,
hogy miben van a nyitja, de pár szereplőt ki tudok emelni. Carter és Jerome az
ügyeletes angyal és démon páros, akik Seattle-ben tevékenykednek, mégis jó
cimborák. Repülhetnek a kövek, de ez a barátság, no meg, hogy együtt isznak, de
ki tudnak józanodni bármikor egy másik kedvenc párosomra hasonlított az
Elveszett Próféciákból, és ez a hasonlóság alapból megdobogtatta a szívemet.
A főszereplő, Georgina is közel állt hozzám, mert szeret
olvasni, és én is nagy könyvmoly vagyok, habár ő vagány csaj (hiszen
szukkubusz), ezért is volt kellemes róla olvasni. És minő meglepetés, hogy ez
már a harmadik sorozata Meadnek, amit olvasok, de mégis sikerül mindig másfajta
karaktereket bemutatnia. És ez a férfi főhősökkel sincs másként, akad itt Roman
és Seth, akik versenyeznek a főhős és az olvasók szíveiért is. Jó magam nem
tudtam eldönteni, kit pártolok jobban, de Sethnek plusz pont jár azért, mert a
maga csendes, félénk módján mégis tud romantikus lenni, és MERT ÍRÓ! Ezért járt
a könyvnek egy hatalmas bónusz, ugyanis Sethen keresztül bemutatja egy kicsit,
milyen is az íróknak, és hát nem minden könyvmoly kicsit erre vágyik, hogy
találkozhasson a kedvenc alkotójával?
Mivel felnőtt könyv és szukkubuszról szól, ezért van benne
szexualitás, de nem kell félni, se nem ízléstelen, se nem sok, és csak remélni
tudom, hogy a következő részekben is megmarad ez a téma csak finoman a
háttérben.
És ha már szukkubusz, essen szó a mitológiáról is: Bár
akadnak itt is vámpírok, mégsem ők vannak előtérben, hanem az angyalok és a
démonok. Bevallom, hogy én örültem volna, ha jobban bemutatja őket Mead, hogy
kinek milyen képessége van, de igazából így is tökéletesen jó volt, csak
túlságosan a gyengéim az angyalok és a démonok. Adott a jó és a rossz harc, a
lelkekért való küzdelem, és talán Mead nem is lenne Mead, ha nem vetne fel
megint egy olyan kérdést, hogy ez a rendszer vajon rossz-e, vajon tényleg
minden csak fekete és fehér. De persze, semmi mély filozófiára nem kell
számítani, csak szintén emberi problémákat vet fel az írónő, többek között
imádtam, ahogy Georgina szukkubusz léte gyönyörű párhuzam arra, amikor valaki
fél kapcsolatokba bonyolódni, mert túl fájdalmas és bonyolult. (És itt hadd
jegyezzem meg, hogy milyen jó ötlet is volt, hogy Georgina régi életét látjuk
visszatekintésekben, itt is finoman adagolva az információmorzsákat, hogy miért
is annyira nem tökéletes a főhősünk, és hogy ő is követett el hibát, amiért
most vezekel.)
Ami egyedüli kifogásom, az is a mitológiai felépítéshez
tartozik: adott a főgonosz nagy és rejtélyes kiléte, ami annyira nem is
rejtélyes, de… A főszereplőink, akik főképp nyomozna, már élnek pár évszázada,
nem tudtam elhinni, hogy ők ne tudnának egy ilyen fajta létezéséről, ez egy
kicsit kilógott, de mint mondtam, még ezzel az apróbb bukkanójával is teljesen
megvett magának ez a könyv.
Fogalmam sincs, mi lesz itt még öt részen át, de egy
biztos, hogy nagyon várom a következő részt! (Bele lehet olvasni a kötet
hátuljában a következő részbe, de én direkt nem tettem, nem szeretem magam
kínozni.) A kötet pedig köszönöm az Agave kiadónak!
Kedvenc karakter: Georgina, Seth, Carter, Jerome, sorolhatnám a végtelenségig. :D
Ami kifejezetten tetszett: a mitológia, a karakterek, a humor
Ami nem tetszett: az egyetlen kis bukkanó
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 6/5 pontból
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2012. március 29.
Oldalszám: 352 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése