Úgy általában az egészről: A világot különös átok sújtja, és senki sem tudja, hogy pontosan miért: Bárki, aki valakinek a haláláért felelős, vagy gyilkolt, ahhoz egy állat társul, mintegy fizikai emlékeztetőként, hogy mit is tett. Nem elég, hogy ezzel megbélyegezik őket, és bárki láthatja, hogy ha valami rosszat követtek el életük során, még különleges képességeket is kapnak velük együtt.
Zinzi Decembernek is vér tapad a kezéhez, ezért egy lajhárja
van, aminek segítségével elveszett tárgyakat talál meg. Ebből tartja fent
magát, meg persze abból, hogy embereket ver át, mivel kell neki a pénz, hogy a
régi adósságait törölni tudja. Egészen addig éli a nem éppen vidám életét, amíg
az egyik munkaadóját meg nem ölik, és egy olyan fajta munkával bízzák meg, amit
sosem szokott elfogadni: eltűnt embert kell megkeresnie.
Ez az új kiadó, az Ad Astra egyik újonnan megjelent könyve,
és egyből lecsaptam rá. Igazából annyit tudtam róla, hogy felnőtt, nyomozós,
urban fantasy, és a világról el sem olvastam semmit, noha a borító is elég
árulkodó lett volna.
Az egész könyv nagy erőssége a világfelépítés, noha az
elején úgy minden bevezetés nélkül belevág, hiszen a szereplőknek megszokott ez
a világ, én egy kicsit kapkodtam a fejem az elején, hogy végül is, mi is van,
hogy is lett ez. Ahogy halad előre a történet, egyre több mindent megtudunk az
ilyen állatokról és akikhez kapcsolódtak, noha a konkrét okot, hogy miért
alakult ki ez a helyzet, sosem tárja elénk Beukes, engem nem is zavart, pont
eléggé megismerjük ezt az enyhén abszurd világot. És a hangulata annyira
magával ragadott, hogy néha eltöprengtem, vajon nekem milyen állatom lenne. Azt
tegyük hozzá, hogy a világábrázolást nagyban segíti a néha a fejezetek között
lévő újságcikkek, internetes oldal bemásolások és ilyesmik. Teljesen jól
bemutatja, hogy egy-egy változásra hogyan reagálna a világ, legyen szó
különböző vallásokról, hogy azok hogyan magyarázzák meg az állatok megjelenését, vagy a
zeneiparról. És ettől a részletességtől lett annyira valóságos és hihető az
egész.
A karakterekkel nem volt gondom, noha annyira senki nem nőtt
a szívemhez. Végül is a legtöbben Zoo Cityben élnek, ahol csak az állatokkal
rendelkezők laknak, így mindenkinek volt valami negatív a múltjában, de kétlem,
hogy ettől nem lettek volna szimpatikusak. A főhős, bármennyire is nem egy nagy
hős típus, a szarkasztikus humorával kellemes narrátornak bizonyult.
Annyira kiemelkedő karakter nincs, és hiába van mindenki jól
kidolgozva, nem éppen rejtette el Beukes a gonosztevőit, és első ránézésre
rájuk lehet bökni, hogy igen, ők a gyilkosok. Bár nem fájdalmasan átlátszó, így
teljesen lekötött a nyomozás, noha nem éppen fordulatos, vagy akciódús a könyv.
Igazából nem is ebben rejlik a bája, hanem a hangulatban, ami kicsit sötét és
komor, hiszen azokat, akik állattal rendelkeznek, elítélik, kiközösítik, és
gyakran szegénynegyedekben élnek. Persze a bűnözés minden formája jelen van a
könyvben (sorozatgyilkosságok, drog, prostitúció), és ezt Beukes mesterien
keveri a mágiával, amitől igazán egzotikus lesz a regény, no meg a dél-afrikai
helyszíntől.
Elvileg ez önálló kötet, és bár a nyomozás szála lezárt, engem mégis érdekelt volna, hogy mi lesz Zinzivel, ugyanis nagy részben inkább az ő evődését látjuk, hogyan is dolgozza fel, hogy ő az, ami, hogyan fogadja el magát. Bár nem mondom, hogy a történet végére teljesen kibékül magával, mégis láttam reményt, és szívesen olvasnék róla több kötetet is. Amúgy tényleg bónusz pont, hogy a vége nem lett annyira minden rózsaszín, tökéletesen illett a regény hangulatához.
Nem tudok rá mit mondani azon kívül, hogy engem teljesen
elvarázsolt, és aki egy fantasy-krimire vágyik, annak ajánlom.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a világfelépítés, a humor
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Ad Astra
Kiadás dátuma: 2012. április 19.
Oldalszám: 356 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése