A mostani top 10 lista a nagyon kedvenc könyvemet fogja bemutatni. Nehéz dolog ez, mert amikor az ember egyre többet olvas, biztosan változni fog a listája, tehát ez csak egy mostani helyzetjelentés lesz, emellett pedig nekem azért is nehéz ez a dolog, mert tele raknám képregénnyel. Igen, mert van, amit jobban szeretek, mint bármelyik regényt. De, hogy ne no name amerikai képregények lepjék el az oldalt, ezért őket kihagyom, de azért megjegyeztem, hogy bizony szeretem még őket. :D
Bár nem vagyok keresztény, mégis az egyik mániám a Jelenések könyve és az Apokalipszis, főleg a Négy Lovas. Ezek mellett pedig imádom a komoly témás könyveket, és be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy lehet ezt a két témát jól keresztezni egy könyvben. Kesslernek sikerült, eddig két témát valósított meg, az étkezési zavarokat, és az öncsonkítást. És én még mindig amellett vagyok, hogy igenis kellenek ilyen könyvek a fiataloknak. Mellesleg minden könyvének a bevételének egy része ilyen segélyszervezetekhez megy.
Amy Reedet Ellen Hopkinsszal reklámoztatták, és ezért mertem hozzákezdeni, és nem bántam meg. Ő is tipikusan az olyan író, aki komoly témákról ír tiniknek, és bár a Beautifulnak nincs külön témája, nagyon élveztem. Sötét hangulata van, azt mutatja be, hogy egy 14 éves lány, hogyan süllyed egyre mélyebbre drogokkal, alkohollal és minden mással. Rémes, szívet tépő és bármikor, amikor rágondolok, sírógörcsöm támad. (Nem vagyok ám mazochista.)
Hopkins sok komoly témával foglalkozik, és mindezt versben teszi, ő volt az első, akitől hallottam a versregény kifejezést. Azóta már nagyon kedvencem lett, de az Impulse-nál jobban egyik sem tetszett. Oké, a Tricks brutálisabb, de az Impulse-ban akkor is gyönyörűen van leírva a barátság és a romantika, a kellő mennyiségű traumával és mentális betegséggel.
És igen, a lista hátulján a komoly könyvek szerepeltek, ideje valami vidámabb, urban fantasynak jönnie. Noha sokan utálják Dia Reevest, azért ahogyan viselkedik, de igazából csak ilyen humora van, én nem találtam benne semmi sértőt. Bármelyik könyvét felsorolhatnám, de nem akartam egy írótól több könyvet a listán, de ígérem, megpróbálom nem olyan sokszor emlegetni már szegény Bleeding Violetet, mindig annyiszor előhozom, és mindig kell róla valamit írnom. Mentális betegség + vér + humor + átlag fantasyk paródiája + őrületesen jó mitológia + erős háttértartalom = tökéletes könyv.
6. Kelley Armstrong: Nadia Stafford sorozat
Végre ez a sorozat is megkapja jövőre a befejező kötetét, ugyanis eddig nyitottan árválkodott. Kelley Armstrongra nagyon felnézek, mert istenien alakít ki világot, karaktereket, és a „romantika + nyomozás” elemet olyan jól keveri, hogy sosem unatkozom. Ez az egyetlen nem fantasy sorozata, amit csak teljesen hobbiból írt, kémes-bérgyilkosos. Sokan azért nem szeretik, mert a bérgyilkosokat jónak és hősöknek állítja be. Én viszont élek-halok a gyilkosokért, szóval… És ahogy Nancy mondaná: JAAAAAAAAAAAACK *szívecskés szemek*
5. Laurell K. Hamilton: Anita Blake sorozat [tizenötödik rész] [tizenhatodik rész] [tizenhetedik rész]
Harry Potter utáni első könyvem. Nagy ugrás, mi? Hamilton vezetett be engem igazán az olvasás örömeibe, ugyanis a HP után nem találtam semmi olyat, ami lekötne. Átrágtam pár ifjúsági könyvet, de semmi. Szóval kis!Gigi ezzel a sorozattal fedezte fel a vérbeli urban fantasyt. Lehet, hogy voltak bűnrossz részek ebben a sorozatban, lehet, hogy néha átmegy pornóba, de attól még különleges helye marad mindig az olvasói szívemben Anitának meg persze Edwardnak.
4. Neil Gaiman: Tükör és Füst
Ez az a könyv, amit sokan nem szeretnek, de mivel egy regényt se tudnék kibökni Gaimantől, ezért lett ez. Nyilván, mert csalok, és ebben benne van a Lucifer előtörténete. (Igen, a képregényé.) De amúgy azért, mert a verseket leszámítva, nagyjából mindegyik novellát szeretem, és már említettem, amikor üresnek érzem magam, végigolvasom, és kapok egy érzelmi hullámvasutat, és ismét készen érzem magamat az életre.
Mert Mike Carey nálam az író isten. Be kell valljam, jobban szeretem, mint Neil Gaimant, ami tőlem nagy szó. Bár még csak a Felix Castor első részét olvastam, teljesen oda voltam tőle. Sötét világkép, démonokkal, szellemekkel, és ott van Castor, a Nagy Nyomozó, aki kicsit esetlen, mindenki meg akarja ölni, és mindezt szarkasztikusan fogja fel. Nem tudom, mi lesz a nagy történet, de már várom, hogy tovább olvassam.
2. Sylvia Plath: Az üvegbura
Ehhez nem fogok sokat írni. Ez az a könyv szerintem, amit valaki vagy szeret vagy nem. Vagy átérzi (vagy megérti) vagy nem. Sajnos én átéreztem, az életem egyik sötét korszakára emlékeztetett, és pont ettől lett kedvenc.
1. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Az abszolút kedvenc könyvem. Nem tudok róla sokat mondani, imádom Doriant, ahogy próbál küzdeni, hogy jó legyen, de folyton mellényúl. Na és Lord Henry „okosságai.”
A posztot ihlette többek között: a magyar könyves blogger rovat esemény molyon, a listákat innen merítem majd.
Armstrong befejezi a Stafford sorozatot? Komolyan?!!:D De jóóóó!:D Nagyon feldobtad a napomat!:DD
VálaszTörlésIgen! Én is úgy örültem neki, nemrég láttam a weboldalán. Ha minden igaz, 2013 végére jön. Nagyon várom. :D
VálaszTörlésEbből a listából egyedül a Dorian Gray arcképét olvastam, de nekem az nem volt ekkora élmény. :D A többit tervezem elolvasni.
VálaszTörlésA Dorian Gray arcképe szàmomra is abszolút favorit :) Ràadàsul Oscar Wilde meséin (Selfish Giant, Happy Prine és a többiek) màr csak Andersen és Mika Waltari tesz túl. Szóval nàlam Oscar Wilde nagyon imàdott :D
VálaszTörlésGyönyörű a blogod dizájnja :)
VálaszTörlés@Anna. A: Köszönöm, de nem az én érdemem. :)
VálaszTörlés