Tonya Hurley: Szellemlány

Hogy akadtam rá: A Pongrác kiadónak köszönhetem, hogy felfigyeltem erre a kötetre.

Úgy általában az egészről: Charlotte Usher olyan lány, akit senki nem hiányolna, ha meghalna. Szürke kisegér típus (jelentem én is ilyen voltam gimnáziumban), de elhatározza, hogy ezen változtatni fog, elnyeri Petula (a legnépszerűbb lány, aki nem mellesleg pompom lány is) és barátai a Wendyk (igen, mindkettőnek Wendy a neve) tiszteletét, nem mellesleg pedig álmai fiújának, Damen Dylannek a szívét. Mi ezzel a probléma? Damen Petula fiúja, és nem mellesleg Charlotte nagy lelkesedésében meghal. Ám rá kell jönnie, az, hogy meghalt, nem mentesíti a kötelesség alól, hogy iskolába járjon, így ő lesz az új diák a Halott Ismereten (nem magyarul olvastam, ezért nézzétek el, nem tudom a magyar kifejezést), ahol azzal foglalkoznak, hogy a szellemek elintézzék a megoldatlan ügyüket, és átléphessenek a túlvilágba.

Nem is tudom, hol kezdjem a kritikát, akkora hatással volt rám a könyv. Kezdjük azzal, hogy nincs nagy leírás, nincsenek körmönfont mondatok, és a téma hiába tűnik komornak, és bizarrnak, mégis néhol könnyed és vicces olvasmány. Amolyan rémmesének nevezném, mint Gaiman Temető Könyvét. De itt nem egy kisgyerek problémáiról van szó, hanem egy tinédzser lányéról, és eközben felmerül minden fontos kérdés, a barátság, a szerelem, és egy csomó dolog, ami meghatároz minket. Bármennyire is könnyed, szórakoztató regénynek készült, olyan gyönyörű gondolatok vannak benne, amit teljesen élvezni tudtam, még ha nem is volt valami nagyon gonosz, leleményes cselekmény.

A történet inkább a karakter fejlődésre helyezi a hangsúlyt, hiszen ez is a tinédzser kor része, hogyan változunk bizonyos események, emberek hatására. Ugyanakkor boncolgatja az örök iskolai témát, hogy mégis mennyit ér az, hogy előadjuk magunkat másnak csak azért, hogy befogadjanak. Lehet, hogy azt gondolnánk, hogy ez csak a gimisek problémája, de a saját környezetemben látom, hogy bőven a huszonévesekre is rá lehet fogni. Megéri-e magányosnak és kívülállónak lenni, vagy személyiség nélkülinek, de népszerűnek? Van-e aranyközépút?

És mielőtt bárki azt hiszi, hogy csak a népszerűségről és a beilleszkedésről szóló regény ez, meg kell, hogy cáfoljam. Benne van a halál feldolgozása, hogy véges az életünk, és persze ezzel azért felvet jó pár kérdést a szeretetről.

A fejezetek elején idézetek vannak és/vagy dalszövegek, amik passzolnak csodásan a könyvhöz, emellett pedig minden fejezet elején egy apró gondolatszösszenetet is olvashatunk, ami az épp aktuális cselekményhez tartozik, de teljesen szívbemarkoló és elgondolkodtató.

Valószínű, hogy nem fogja mindenki értékelni, hiszen nincsenek nagy szörnyek, csak a saját problémáikkal küzdő gyerekek, plusz nem is egy szépirodalmi mű, de én szívesen ajánlanám azoknak, akik úgy érzik, hogy a morbid körítés nem zavarja meg őket, és ismét visszamennének a gimnázium kegyetlen éveibe.

Kedvenc karakter: Charlott, Scarlet, Damen, Pam

Ami kifejezetten tetszett: A csodálatos gondolatok, idézetek, az egész történetötlet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból