2013 legjobbjai (és persze a legrosszabbjai is)

2014. január 1., szerda


Bár már sokan írták, hogy évzáró posztolni nagyon nem menő, engem ez sosem érdekelt. Mindig öröm leülni és elgondolkozni, hogy vajon egy-egy kategóriában számomra mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb, és szórakoztató képzeletben véres párbajra küldeni a könyveket. (Vagy csak túl sok volt a pezsgő.)


Az idei évem katasztrofális volt, ezt előre leszögezem, ugyanis az életem minél több akadályt gördített elém, ami persze teljesen normális, hisz mi másról szólna az élet, de… Az egyik nagy bánatom viszont, hogy pont szembetegséggel küzdök, (meg mással is, amit a szemfüles olvasók úgy is kitaláltak), és idén ez a kettő összepárosítva visszadobta az olvasási sebességem. Tavaly 131 könyvet olvastam, idén ez összesen 67 lett. Ha ez nem lenne elég, idén hagytam abba a legtöbb könyvet, idén ért a legtöbb csalódás a kedvenc íróimban és nagyon várt kötetekben és idén olvastam a legtöbb semmilyen könyvet, amik nem voltak rosszak, de semmit nem váltottak ki belőlem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy rosszabb ilyen könyveket olvasni, mert semmi nyomot nem hagynak bennem, nem is szórakoztatnak és egy idő után úgy érzem, hogy egy nagy halom szürke ragacs van az agyam helyén, ha sokat olvasok belőlük. De lássuk a kiemelt könyveket!

A romantikus kategóriába azok tartoznak, ahol főszál a karakterek közötti kapcsolat, és kifejezetten élveztem is. Tavaly 12 könyv került fel ide, idén… *tücsökciripelés* összesen 2, amiből az egyik pont abuzív kapcsolatokat mutat be.

Falling for You, Az Archívum
A következő kategória a komoly témákat érintő könyvek, ami nem feltétlenül realista regényeket takar, de minden regénynek valamiféle komor hangulata van. Tavaly 12 könyvhöz volt szerencsém, idén 9-hez, ebből 1 gyermekkönyv meglepően és 1 klasszikus.

Falling for You, Amíg élek, Az Archívum, Charm & Strange, Imaginary Girls, Majd újra lesz nyár..., Győztesek és legyőzöttek, Ways to Live Forever, Wendy

 Mostanában a disztópiák és a poszt-apokaliptikus regények vonzanak a legjobban, talán mert azok sokszor ütnek meg komorabb hangsúlyt, és jobban történetközpontúak, mint a mostanában megjelent ifjúsági fantasyk. Ez lenne most a kedvenc műfajom, és bár tavaly 12 jó könyvhöz volt szerencsém, idén2-höz, amiből 1 felnőtt regény. Mondtam én, hogy nem volt jó év.

Fuse, Gyökértelen
A fantasy lenne a főelemem, és ugyanúgy szeretem, mint eddig, habár már néha én is előítéletesen nézek egy-két ifjúsági regényre a sok tömeggyártott társa miatt. Tavaly 23 könyv került ebbe a kategóriába, ami jól szerepelt, idén 10, ebből 6 gyerekmese (!) és 1 felnőtt könyv, ami azt jelenti, hogy az én lételememből, az ifjúsági fantasyból 3 könyvet olvastam, és ebből 1 jelent meg csak magyar nyelven is.

Nicholas St. North and the Battle of the Nightmare King, E. Aster Bunnymund and the Warrior Eggs at the Earth's Core!, Toothiana, Queen of the Tooth Fairy Armies, A Hero's Guide to Deadly Dragons, The Rising, Szörnyeteg úr, Óceán az út végén, Breath, Pán Péter, The Sandman and the War of Dreams

Ryan után szabadon, gondoltam, én is megnézem az idei legnépszerűbb posztjaimat:

8. Vivien Holloway: Pokoli szolgálat – Milyen jó magyar író művét látni a listán. :)
4. J. M. Barrie: Pán Péter – :D Hah, a rajongásom azért elérte hatását.
1. Cassandra Clare: Clockwork Princess – A hercegnő – Ennek aztán nem örülhettek a rajongók. :D

Tehát megállapíthatjuk, hogy igen, várhatóan a magyar nyelven megjelent könyvek kerülnek előtérbe, és meglepő, de a Csontszüret lett a 11. Tudom, hogy nem volt annyi ideje nézettséget gyűjteni, de teljesen átlagos megjelenítési száma volt, ennyit a nagy reklámról…

A Legrosszabbak avagy a Rémálom díj győztesei

1. A legrosszabb könyv: Sok könyv pályázott a címre idén is, de végül is Aimée Carter: The Goddess Inheritance nyerte el a díjat. Eme darab tökéletes példája a tömeggyártott, sablonra szabott ifjúsági regényeknek, amiket picit ötvöznek a Romana füzetekkel és kész is a nagy mitológiai katyvasz. Elvileg azt képviselné, aminek minden lánynak vágynia kéne, ezért is hordoz szerencsétlenül elég rossz üzenetet: A nő csak szülésre jó és persze a pasi az uralkodó a kapcsolatokban. Mikor lesz ennek vajon vége?

2. A legrosszabb író: Igazság szerint idén nem olvastam viccből mazochista regényt, úgyhogy egyik kedvenc Smithem sem jut be ide, viszont azt hiszem kiérdemelte ezt a címet Samantha Shannon. Nyilván nem a világ legrosszabb írója, de a Csontszüret, amit olyan sokan istenítenek, minőségre megegyezik egy közepes fanficével, aminek csak azért van olyan sok kommentje és kedvencelése, mert állandóan frissül. Valahogy Shannon is így ír, túl sokat akart, túl töményen, túl újat és ettől nem is igazán tudnám regénynek nevezni az írását.

3. Legrosszabb női főszereplő: Ezért nem meglepő, hogy Paige Mahoney (Csontszüret) nyerte el a legidegesítőbb női főhős címét, akit legszívesebben állandóan fejbe vertem volna egy adag józanésszel. Nem elég, hogy szuperkülönleges, még szuperostoba is (bár lehet ez is a különlegesképességei közé tartozik), ugyanis, ha azt mondják neki, ne menj az aknamezőre, mert meghalsz, akkor belesétál. Ráadásul végig idegesítően nyávog arról, hogy neki milyen rossz, mikor kb. ő van a legjobb helyzetben.

4. Legrosszabb férfi főszereplő: Egyetlen egy könyv kerülhetett be ide, ezért Perry (és nem a kacsacsőrű :D) a Végtelen ég alattból lett a győztes. Igazából még nem is a legidegesítőbb fajta, de teljesen hihetetlen, ahogyan öt nap alatt (meg egy kis menstruáció után) beleszeret a halálos ellenségébe.

5. Legrosszabb női (mellék)szereplő: Értelmetlen cselekménykellék, így nem is igazán lehet karakternek nevezni: Beth a Breaking Pointból.

6. Legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Damen, az Everlasting – Örökké tartson című gyönyörű sorozatzáró kötetünkből. Damen tipikusan annak példája, amikor az író bunkó, rejtélyes, ámde védelmező és szexi pasit akar írni, és ezzel sikerül a kapcsolaton belüli erőszakot pozitívnak beállítani. Damentől fél a szerelme fél, Dament engesztelgetni kell, folyton a kedvében kell járni, és csak a szex áll a kapcsolat középpontjában. Egy ilyen pasit én csak céltáblának használnék.

7. Legrosszabb gonosz karakter: Tavaly is a Halhatatlanok nyert ebben a kategóriában, és idén sincs ez másképp, mivel az összes gonosz, Haven, Roman és Drina mind visszatért, sőt még egyéb gonoszok is, és mind szivárvány aurával ölelgették főhőseinket…

8. Legrosszabb romantikus jelenet: A Halhatatlanok utolsó részében találkozhattunk olyan rendkívül romantikus jelenettel, mint például a halott lány kezének megkérése, és az se volt semmi, mikor Ever és Damen nagy szexjelenetét megkoronázzák a semmiből előtűnő tulipánok, hiába nincs egyiküknek se már ereje.

9. A rosszabb drámai jelenet: Nagy bánatomra Tabitha Suzuma: Hurt könyve kerül ide. Az írónő amúgy már bizonyított és kedvencem is lett, de ennél a könyvnél elveszett a részletekben, és nem sikerült a drámát jól ábrázolnia. A legvégső sírós jelenet pedig a hirtelen elvágás és X év múlva epilógus miatt még inkább nagyon gyenge.

10. A legrosszabb kitalált hely: A Végtelen ég alatt kapja meg ezt a helyet is, ugyanis nem csak, hogy Rossi nem magyarázza meg a világ hogyanjait és miértjeit, de ami kiderül a genetikai mutációktól kezdve a főhős szuperképességéig, az mind logikai bakis, és kártyavárként omlik össze az egész regény.

11. A legrosszabb párosítás: A Nagymester és Paige kapcsolata a Csontszüretből. Fenomenális rabszolga alternatív univerzumos fanficnek kéne látnunk, de nem hiába, hogy a legtöbb író ezt a témát nem tudja visszaadni és kezelni. Paige végig nagyszájú (ami nem épp jó életben maradási taktika), és még a vak is látja, hogy a Nagymester kedves vele, de nem, Paige hisztizik, mégis néha olyan alávetett, bántalmazott nőként viselkedik, hogy idegesítő. Ami tökéletesen megfejeli ezt a párosítást viszont nem más, hogy gyakorlatilag elméjében megerőszakolja a Nagymester Paige-t, de hé, szexi a pasi és azt mondja, hogy akartad, el kell fogadni romantikának.

Az év legjobbjai:

1. A legjobb könyv: Ó, jajj, ha Neil Gaiman ír az évben két új könyvet, az aztán elég erőssé teszi a mezőnyt. De míg teljesen élveztem az Óceán az út végént, és nagyon sok könyv tényleg megérintett, azt hiszem, Sally Nicholls: Ways to Live Forever érdemli meg ezt a címet igazán. Nem csak azért, mert friss emlék, de úgy érzem, igazán örökre nyomot hagyott bennem, és bármikor le tudom venni a polcról, hogy segítsen lelkiekben és nem sok ilyen regény akad azért.

2. A legjobb író: William Joyce! Joyce-nak szintén sokat köszönhetek ebben az évben, hiszen az Öt legenda mese az ő könyvei alapján készült, és igen, mind a könyv, mind a film valami nélkülözhetetlen dolgot adott az életemhez.

3. Legjobb női főszereplő: Pressia, a Tiszták sorozat főhőse, pont olyan, amilyennek minden főszereplő lányt szeretnék látni. Persze, hogy van mit fejlődnie, de okos, kitartó, és másokat helyez maga elé.

4. Legjobb férfi főszereplő: Hogy tavalyról idézzem magamat: „Hát ez igazságtalan küzdelem, mert teljesen elbűvölt a karakter, és másnak szerintem jó ideig esélye nem lesz, erre a címre, szóval: Hablaty, az Így neveld a sárkányodat sorozatból. Valaki nagyon szépen megfogalmazta egy internetes fórumon, hadd idézzek tőle nem éppen szó szerint: „Hablaty az a fajta fiú, akibe végtelenül szerelmes lettem volna 11 évesen.””

5. Legjobb női (mellék)szereplő: Anyatermészet, a The Guardians sorozatból, aki pár jelenet alatt simán belopta magát a szívembe, és ráadásul „csak” mesekönyv karakter. Megtört és sok mindent átélt szereplő, ugyanakkor remélem, hogy van esélye még a javulásra.

6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Derek Souza, A Sötét erő sorozatból, idén utoljára olvashattam a kalandjait, de még mindig az a mogorva, ám tényleg szeretni való karakter, mint aki eddig volt.

7. Legjobb gonosz karakter: Pitch Black (nem vagyok hajlandó a nevét lefordítani) a The Guardians sorozatból. Okos, leleményes és tényleg gonosz, motivációval és… családdal. Nem mellesleg pedig anno ő volt a legnagyobb hős, szóval röviden a tökéletesen összetett gonosz karakter, akit felnőtt és ifjúsági irodalomban is látni szeretnék.

8. Legjobb romantikus jelenet: Ritka az, hogy a páros, akinek igazán szurkolok, összejön, de Julianna Baggottnak sikerült meglepnie, és Pressia egyik szerelmi szála nagyon megdobogtatta a szívemet, főleg a szerelmi vallomásával.

9. A legjobb drámai jelenet: Idén olvastam pár kemény könyvet, de mégis a legjobban, ami megérintett és nem szimplán sírtam rajta, hanem zokogtam, az a Ways to Live Forever utolsó oldala. Egyértelmű, hogy a főhős meghal, de az utolsó lapok annyian tökéletesen és gyönyörűen vannak megírva, hogy teljesen összetörtek.

10. A legjobb kitalált hely: The Guardians varázslatos és mesés világa nyeri meg idén ezt a címet, ahol a Mikulás, a Húsvéti Nyúl, a Fogtündér és az Álommanó ugyanolyan gondokkal küzdő emberek és lények, mint mi. És ahol a hit és a remény a legnagyobb mágia.(Amúgy meg én is akarok mozgóképes könyveket, egy saját jetit és még sorolhatnám… :D)

11. A legjobb párosítás: Dan Krokos: Hamis emlékek, ahol keresztbe kasul mindenkit párosítottam, és ebből pár még meg is történt. :D Vagyis minden páros innen.

Íme a 2013-as lista, ha van kedvetek, kommentben leírhatjátok, hogy nektek idén mi volt a kedvencetek és mi volt az év legnagyobb csalódása. Továbbra is mindenkinek kellemes könyvmolykodást 2014-re is! :)

Ha esetleg a poszt valahol olvashatatlan, a túl sok pezsgőre fogom. :D

6 megjegyzés:

Bálint Bognár írta...

Nekem : összesen 47 könyvet olvastam idén (igen, kövezzetek meg!), ami kb. 18000 oldal. Ebből nagyon sok lett kedvenc, de volt 1-2 rosszabb is.
1. A legrosszabb könyv : A világ a te szemeddel. Egyszerűen szörnyű. Csak azért szenvedtem végig mert : 1. Kicsit mazoichsta vagyok 2. Mert olvasókörre kellett elolvasni.
2. A legrosszabb író: Az előzőből kiindulva Loredana Frescura és Marco Tomatis
3. Legrosszabb női főszereplő: Nem a legrosszabb, de mivel ő van a ranglista alján Katy az Obszidiánból. Jó személyiség, de nem értem, miért nem tud egy kicsit a sarkára állni.
4. Legrosszabb férfi főszereplő: Daemon az Obszidiánból. Oké, biztos, hogy az írónő egy huh! pasikaraktert akart létrehozni, de mivel én fiú vagyok, ez nem hatott rám.
5. Legrosszabb gonosz karakter: Aenghus Óg a Hounded-ből. Nem volt az igazi.
6. A legrosszabb párosítás: Ashton és Sawyer a Ha az enyém lennél-ből. De ez csak a regény első felében... ;)

1. A legjobb könyv: Sok van, de az egyik legjobb az Easy Tammara Webber-től. Egyszerűen csodálatos. A szerelem, a bántalmazás, a gondok, az érzelmek, a titkok egy könyvben, remekül megformázva. Tökéletes. Amikor meg megtudtam, hogy hamarosan jön a könyv Lucas szemszögéből, azonnal kihagyott a szívem. Már nagyon várom!
2. A legjobb magyar író : Leiner Laura. A dedikálás óta meg még jobban ő a legjobb. :)
3. A legjobb külföldi író : J. K. Rowling. Még csak 1,5 éve találkoztam az első HP résszel személyesen, de azonnal megfogott :)
4. Legjobb női főszereplő: Gwen az Időtlen szerelem sorozatból. Imádom azt a sorozatot :)
5. Legjobb férfi főszereplő: (Dhi)Ren A tigris átkából. A következő rész már ott van a polcomon, már nagyon várom, hogy nekikezdhessek :)
6. Legjobb mellékszereplő : Xemerius az Időtlen szerelem sorozatból. Egy megelevenedett vízköpő, aki nem mellesleg nagyon vicces is :)
7. A legjobb gonosz karakter : Voldemort :)
8. Legjobb romantikus jelenet : Lucas és Jacqueline kapcsolatának kibontakozása az Easy-ből.
9. Legjobb drámai jelenet : A Kör-ből, amikor SPOILER! meghalnak a lányok SPOILER VÉGE! De fantasztikus egy könyv az is, de ezek a jelenetek elszomorítottak.
10. Legjobb kitalált hely : Az egész vérmacskakultúra Rachel Vincent Shifters sorozatából. Imádom a sorozatot.
11. Legjobb párosítás: szerelmes : Camryn és Andrew A soha határából.
baráti : Atticus és Oberon kapcsolata a Houndedből :)
Sok eseményen (dedikálás, Könyvfesztivál, olvasókör) voltam idén is, remélem 2014-ben ugyanennyire minimum el tudok menni, és többet tudok olvasni :)

Gigi írta...

@Bálint Bognár: A 47 is szép szám. :) Emlékszem még, amikor évi 2-5 könyvet olvastam. Hogy éltem akkor? Nem is értem. Csak nekem valahogy a blog miatt érzem úgy, hogy egy bizonyos kvótának eleget kell tennem, ami hülyeség, mert elrontja az olvasási élményt. Néha jó lassan, hetekig ugyanazt olvasni és ízlelgetni. Könyvfüggő.

Ó, szomorúan hallom, hogy a Hounded gonosza lett neked a legrosszabb, mert nekem is listás a könyv, és gyengepontom a gonoszok. Ha már van valami gonosztevő, akkor a karaktere sokat nyom a latban, hogy mennyire fog tetszeni a könyv.

Gwent meg Xemeriust én is szeretem. :) Már ideje lenne elolvasnom a Smaragzöldet is. :D

Voldemortot pedig támogatom, nagy rajongója voltam első olvasáskor. :D

A Kör meg igen, pont ezért tetszett nekem annyira, hogy meg mertek ilyet lépni "mezei" ifjúsági regényben.

Ryan írta...

Hm, látom a Csontszüret nézettsége nálad sem lett kiemelkedő? Nálam sem, csodálkoztam is, hisz mekkora hype volt körülötte, de azért kicsit örülök :D

Á, Rise of the Guardians-t imádom :D Csak azért nem tettem be top 5 könyv közé, mert ez a sorozat egy külön kategória :D

WildWorld írta...

A Pán Péter-poszt népszerűségéhez én is hozzájárultam, annyira érdekesnek találtam, hogy két olyan barátnőmnek is elküldtem és hosszasan megvitattuk, akik amúgy abszolút nem olvassák a blogot. :)

Hamarosan én is összerakom a kis évösszefoglaló posztomat, csak eddig korlátozottan volt rá időm. :)

@ Bálint Bognár: Én is csak nagyjából ennyi könyvet olvastam el idén, ez egyáltalán nem kevés. :)

Gigi írta...

@Ryan: Szerintem végül a Csontszüretnek csak neten, egy bizonyos körben volt hype-ja. Lehet, hogy külföldön mindenhol nyomatták a reklámját, de itthon max. 1-2-t láttam, ami még nem számít annak. A könyves bloggerek meg akik nagyon könyvesek, na ők hallottak a Csontszüretről, de amúgy átlagolvasó barátnőim nem. Kíváncsi vagyok amúgy, hogy elbukik-e az a sorozat. :D

Én nem tudtam kihagyni a The Guardians. Annyira szívem csücske. :D Az Így neveld a sárkányodat előtt nem gondoltam volna, hogy létezik olyan mese, ami ennyire magával ragad.

@WildWorld: Jajj, köszönöm. :) Igazából azért lepődtem meg, hogy népszerű, mert régi könyv is, mese is, ezek meg nem épp keresettek. :D Persze, nem azért írok posztot soha, csak ezért nem számítottam rá, hogy ilyen elől lesz.

Ryan írta...

@Gigi: Igen, egyébként ez tényleg lehetséges, viszont az az érdekes, hogy ahol belefutok (külföldiekre gondolok most), ők szinte egytől egyig imádják... és ezt mondjuk nem értem.
Fufufufufu, én mondjuk röhögnék egy nagyot, ha elbukna, mondjuk látok rá esélyt, mert mi a fenét lehet ezen húzni 7 köteten keresztül? Agyrém :/

Jajj, na, most legalább eszembe juttattad, hogy mit kéne idén még folytatnom, mert tavaly nagyon elhanyagoltam Toothlesséket :D Egyébként én sem hittem volna, hogy a Guardians ilyen jó sorozat lesz, vagy hogy Nightlightot jobban fogom imádni, mint Jack Frostot :D

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.